Királyok első könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Hosszú idő múltán, a harmadik esztendőben szózatot intézett az Úr Illéshez, ezekkel a szavakkal: »Eredj, s mutasd meg magadat Áchábnak, hogy esőt adhassak a föld színére.«	1 Longtemps après - cela faisait déjà trois ans - la parole de Dieu fut adressée à Élie: “Va et montre-toi à Akab, je vais faire tomber la pluie sur la terre.”
2 Elment tehát Illés, hogy megmutassa magát Áchábnak. Szamariában már olyan nagy volt az éhség,	2 Élie partit donc pour se présenter devant Akab. La famine était terrible à Samarie.
3 hogy Ácháb elhívatta háza sáfárát, Abdiást – Abdiás igen félte az Urat,	3 Akab venait d’envoyer Obadyas, chef du palais royal, - cet Obadyas avait réellement la crainte de Yahvé;
4 s amikor Jezabel megölette az Úr prófétáit, vett száz prófétát, s elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, s ellátta őket kenyérrel s vízzel –	4 lorsque Jézabel avait massacré les prophètes de Yahvé, Obadyas en avait pris 100 et les avait cachés 50 par 50 dans des grottes où il leur apportait du pain et de l’eau.
5 és ezt mondta Ácháb Abdiásnak: »Menj el az országban minden vízforráshoz s minden patakhoz, hátha találunk füvet, s életben tarthatjuk a lovakat s az öszvéreket, s nem pusztul el mindenestül a jószág.«	5 Akab dit à Obadyas: “Parcours le pays, va inspecter toutes les sources et tous les torrents. Peut-être trouverons-nous de l’herbe pour garder en vie chevaux et mulets au lieu d’abattre les bêtes.”
6 Majd felosztották maguk között a bejárandó vidékeket: Ácháb ment az egyik irányban, Abdiás a másik irányban, külön-külön.	6 Ils se partagèrent donc le pays pour le parcourir: Akab partit seul par un chemin, et Obadyas aussi seul par un autre chemin.
7 Útközben Abdiás egyszer csak találkozott Illéssel; amikor megismerte, arcra borult, és megkérdezte: »Te vagy-e az, uram, Illés?«	7 Alors qu’Obadyas était en route, Élie vint à sa rencontre. Obadyas le reconnut, tomba la face contre terre et lui dit: “Est-ce toi, mon seigneur Élie?”
8 Ő ezt felelte neki: »Én. Eredj, s mondd meg uradnak: ‘Itt van Illés.’«	8 Il lui répondit: “Oui, c’est moi. Va dire à ton maître que j’arrive.”
9 Erre ő így szólt: »Mit vétettem, hogy Ácháb kezébe adsz engem, szolgádat, hogy megöljön engem?	9 Obadyas répondit: “Quel péché ai-je commis pour que tu livres ton serviteur entre les mains d’Akab? Il me fera mourir!
10 Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs olyan nemzet vagy királyság, ahova ne küldött volna uram, hogy téged megkeressen, s amikor megannyi azt felelte: ‘Nincs itt’ – meg is esketett minden királyságot és nemzetet, hogy csakugyan nem találtak meg téged.	10 Aussi vrai que Yahvé, ton Dieu, est vivant, il n’y a pas un pays, il n’y a pas un royaume où mon maître n’ait envoyé te chercher. Et lorsqu’on disait: ‘Élie n’est pas ici’, il faisait jurer ce royaume ou ce pays qu’on ne t’avait pas vu.
11 S most te azt mondod nekem: ‘Eredj, s mondd uradnak: Itt van Illés!’	11 “Et maintenant je devrais dire à mon maître que tu arrives?
12 Ha távozásom után téged olyan helyre visz az Úr lelke, amelyet én nem tudok, s én bemegyek és értesítem Áchábot, s ő nem talál meg téged, akkor megölet engem: pedig szolgád féli az Urat gyermeksége óta.	12 Lorsque je t’aurai quitté, le temps que j’informe Akab, l’esprit de Yahvé t’aura transporté je ne sais où et, comme on ne te trouvera pas, il me mettra à mort. Cependant, tu le sais, ton serviteur craint Yahvé depuis qu’il est enfant.
13 Nem beszélték-e el neked, uramnak, mit cselekedtem, amikor Jezabel megölette az Úr prófétáit, hogy elrejtettem az Úr prófétái közül száz embert, ötvenet-ötvenet egy-egy barlangba, s elláttam őket kenyérrel s vízzel?	13 N’a-t-on pas raconté à mon seigneur ce que j’ai fait lorsque Jézabel massacrait les prophètes de Yahvé? J’ai caché 100 prophètes de Yahvé, 50 par 50 dans des grottes, et je leur ai donné le pain et l’eau.
14 S te most azt mondod nekem: ‘Eredj, s mondd uradnak: Itt van Illés’ – hogy megöljön engem.«	14 Tu veux que j’aille dire à ton maître: ‘Voici Élie!’ mais il me tuera.”
15 Azt mondta erre Illés: »A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy még ma megjelenek előtte.«	15 Élie lui répondit: “Aussi vrai que Yahvé Sabaot, celui que je sers, est vivant, aujourd’hui même je me présenterai devant Akab.”
16 Elment tehát Abdiás Ácháb elé és jelentette neki. Erre Ácháb elment Illés elé,	16 Obadyas alla donc trouver Akab pour lui porter la nouvelle: Akab partit à la rencontre d’Élie.
17 s amikor meglátta, azt mondta: »Te vagy-e az, te, aki bajba döntötted Izraelt?«	17 Dès qu’Akab aperçut Élie, il lui dit: “Ah! le voilà celui qui fait le malheur d’Israël!”
18 Erre ő azt mondta: »Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek.	18 Élie répondit: “Ce n’est pas moi qui fais le malheur d’Israël, c’est toi et la maison de ton père, car vous avez abandonné les commandements de Yahvé et vous vous êtes tournés vers les Baals.
19 Nos, küldj csak el, s gyűjtsd egybe nekem egész Izraelt a Kármel hegyére, valamint Baál négyszázötven prófétáját s a berkek négyszáz prófétáját, akik Jezabel asztaláról esznek.«	19 Fais donc rassembler tout Israël; qu’ils viennent vers moi au mont Carmel, et avec eux les 450 prophètes de Baal qui mangent à la table de Jézabel.”
20 Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához, s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére.	20 Akab fit convoquer tout Israël au mont Carmel, il rassembla également les prophètes.
21 Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta: »Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.« A nép azonban egy szót sem felelt neki.	21 Alors Élie s’approcha du peuple et dit: “Combien de temps encore sauterez-vous d’un pied sur l’autre? Si Yahvé est Dieu, suivez-le, si c’est Baal, suivez-le.” Le peuple ne répondit pas.
22 Erre Illés azt mondta a népnek: »Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak.	22 Élie dit au peuple: “Je suis le seul qui reste des prophètes de Yahvé, et vous voyez ici les 450 prophètes de Baal.
23 Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája.	23 Que l’on nous donne deux taureaux! Ils en choisiront un, ils le couperont en morceaux et ils le placeront sur le bois, mais ils n’y mettront pas le feu. Moi, je préparerai l’autre taureau, je le placerai sur le bois mais je n’y mettrai pas le feu.
24 Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten.« Erre az egész nép azt felelte: »Helyes indítvány!«	24 “Puis vous invoquerez le nom de votre dieu, et moi j’invoquerai le nom de Yahvé. Le Dieu qui répondra par le feu, c’est lui qui est Dieu.” Tout le peuple répondit: “Très bien!”
25 Azt mondta tehát Illés Baál prófétáinak: »Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, s készítsétek el – elsőknek, mert ti vagytok többen –, s hívjátok segítségül isteneitek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.«	25 Élie dit aux prophètes de Baal: “Puisque vous êtes les plus nombreux, choisissez les premiers votre taureau. Préparez-le, invoquez le nom de votre dieu, mais ne mettez pas le feu.”
26 Miután ők átvették a bikát, amelyet nekik odaadott, elkészítették, s reggeltől délig hívogatták Baál nevét, s azt mondták: »Baál, hallgass meg minket.« De nem jött egy hang sem, s nem felelt senki sem, hiába ugrándoztak az oltár körül, amelyet készítettek.	26 Ils prirent donc le taureau qu’on leur présenta, ils le préparèrent et ils invoquèrent le nom de Baal depuis le matin jusqu’à midi en criant: “Baal, réponds-nous!” Mais on n’entendit rien, il n’y eut pas de réponse pendant qu’ils sautaient devant l’autel qu’ils avaient construit.
27 Amikor aztán már délre járt, így gúnyolódott velük Illés: »Hangosabban kiáltsatok, hiszen isten ő!Talán éppen beszélget, vagy a fogadóban van, vagy úton, vagy bizony tán alszik, hadd ébredjen fel.«	27 Midi arriva; Élie se moqua d’eux: “Criez plus fort, leur dit-il. Il est Dieu, bien sûr, mais il est en méditation, ou il est occupé, ou en voyage; peut-être il dort et vous allez le réveiller.”
28 Hangosabban kiáltoztak tehát és szokásuk szerint késekkel s tőrökkel vagdalták magukat, amíg el nem borította őket a vér.	28 Ils crièrent de plus en plus fort et se firent selon leurs habitudes des entailles avec des épées et des couteaux pour faire couler le sang.
29 Amikor aztán elmúlt a dél és prófétálásuk közben eljött az az idő, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, s nem hallatszott egy hang sem és nem felelt és nem hallgatta meg az imádkozókat senki sem,	29 Ils gesticulèrent encore tout l’après-midi jusqu’au moment où l’on présente l’offrande du soir, mais on n’entendit rien: pas de réponse, pas de réaction!
30 azt mondta Illés az egész népnek: »Gyertek hozzám.« Amikor aztán a nép eléje járult, helyreállította az Úr lerombolt oltárát –	30 Élie dit alors à tout le peuple: “Approchez-vous de moi.” Tous le peuple s’approcha d’Élie tandis qu’il relevait l’autel de Yahvé qui avait été renversé.
31 vett ugyanis tizenkét követ, Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez szólt az Úr szava: »Izrael legyen a neved,«	31 Il prit 12 pierres selon le nombre des tribus de Jacob, l’homme qui avait reçu cette parole de Yahvé: “Ton nom sera Israël.”
32 és oltárt épített e kövekből az Úr nevében – s mintegy két barázda széles vízárkot készített az oltár köré,	32 Élie disposa les pierres, puis il creusa autour de l’autel un fossé qui pouvait contenir deux mesures.
33 aztán elrendezte a fát, földarabolta a bikát, rátette a fára	33 Il prépara le bois, coupa le taureau en morceaux et les disposa sur le bois.
34 és azt mondta: »Töltsetek meg négy vedret vízzel, s öntsétek rá az egészen elégetendő áldozatra, meg a fára.« Aztán ismét azt mondta: »Másodszor is tegyétek meg ezt.« Amikor másodszor is megtették, azt mondta: »Harmadszor is tegyétek meg ugyanezt.« Megtették harmadszor is,	34 Puis il dit: “Remplissez d’eau quatre cruches et versez-les sur l’holocauste et sur le bois.” On le fit et il leur dit: “Recommencez!” On le fit une seconde fois. Il ajouta: “Une troisième fois!” Et on le fit une troisième fois.
35 úgyhogy folyt a víz az oltár körül, s az árok medre is megtelt.	35 L’eau coula autour de l’autel et remplit tout le fossé.
36 Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: »Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt.	36 À l’heure où l’on présente l’offrande du soir, Élie le prophète s’avança et il dit: “Yahvé, Dieu d’Abraham, d’Isaac et d’Israël, que l’on sache aujourd’hui que tu es Dieu en Israël, que je suis ton serviteur, et que j’ai agi en tout selon ta parole.
37 Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, s hogy te térítetted vissza ismét szívüket.«	37 Réponds-moi, Yahvé, réponds-moi! Que ce peuple sache que tu es Dieu, toi Yahvé, et que c’est toi qui convertis leur cœur!”
38 Ekkor lecsapott az Úr tüze, és megemésztette az egészen elégő áldozatot, meg a fát, a köveket és a port, s felitta a vizet, amely az árokban volt.	38 Le feu de Yahvé tomba, il dévora l’holocauste et le bois, et il absorba toute l’eau qui était dans le fossé.
39 Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: »Az Úr az Isten, az Úr az Isten!«	39 À cette vue, tout le peuple tomba la face contre terre, on criait: “C’est Yahvé qui est Dieu! C’est Yahvé qui est Dieu!”
40 Azt mondta erre nekik Illés: »Fogjátok meg Baál prófétáit, egy se szaladjon el közülük!« Miután megfogták őket, Illés levitte őket a Kíson patakhoz, s ott megölette őket.	40 Alors Élie leur dit: “Arrêtez les prophètes de Baal, que pas un d’entre eux n’échappe!” On mit la main sur eux; Élie les fit descendre au torrent de Quichon, et là il les égorgea.
41 Majd azt mondta Illés Áchábnak: »Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik.«	41 Élie dit à Akab: “Remonte maintenant, mange et bois, car voici le tonnerre qui annonce la pluie.”
42 Fölment Ácháb, hogy egyen, s igyon, Illés pedig felment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette,	42 Akab remonta pour manger et boire tandis qu’Élie montait jusqu’au sommet du Carmel. Là il s’inclina et mit son visage entre ses genoux,
43 s azt mondta legényének: »Menj fel, s nézz a tenger felé.« Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: »Nincs semmi sem.« Erre ő ismét szólt neki: »Menj vissza, hétszer.«	43 puis il dit à son serviteur: “Monte et regarde du côté de la mer.” Le garçon regarda et il dit: “Il n’y a rien.” Élie lui dit: “Retourne une seconde fois!”
44 Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: »Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső.«	44 Quand il retourna pour la septième fois, un petit nuage montait de la mer, pas plus grand que la paume de la main. Élie dit alors: “Va dire à Akab d’atteler son char et de descendre, sinon la pluie va le surprendre.”
45 Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe,	45 En peu de temps le ciel devint tout sombre, le vent chassait les nuages et la pluie se mit à tomber à verse; Akab monta sur son char et s’en retourna à Yizréel.
46 Illést pedig megszállta az Úr ereje, s ő felövezte derekát, s futott Ácháb előtt, amíg Jezreelbe nem ért.	46 Alors la main de Yahvé se posa sur Élie: il serra sa ceinture et courut devant Akab jusqu’à l’entrée de Yizréel.