Sámuel második könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Történt pedig esztendő fordultán, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt, hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.	1 And it came to pass at the return of the year, at the time when kings go forth to war, that David sent Joab and his servants with him, and all Israel, and they spoiled the children of Ammon, and besieged Rabba: but David remained in Jerusalem.
2 Amíg ez folyt, történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött. Az asszony igen szép volt.	2 In the mean time it happened that David arose from his bed after noon, and walked upon the roof of the king's house: and he saw from the roof of his house a woman washing herself, over against him: and the woman was very beautiful.
3 Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége.	3 And the king sent, and inquired who the woman was. And it was told him, that she was Bethsabee the daughter of Eliam, the wife of Urias the Hethite.
4 Erre Dávid követeket küldött érte, elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt. Az éppen akkor tisztult meg tisztátalanságából.	4 And David sent messengers, and took her, and she came in to him, and he slept with her: and presently she was purified from her uncleanness:
5 Az asszony fogant, és visszatért a házába. Aztán elküldött, és megüzente Dávidnak: »Fogantam.«	5 And she returned to her house having conceived. And she sent and told David, and said: I have conceived.
6 Dávid erre Joábhoz küldött ezzel az üzenettel: »Küldd el hozzám a hetita Uriást!« Joáb el is küldte Uriást Dávidhoz.	6 And David sent to Joab, saying: Send me Urias the Hethite. And Joab sent Urias to David.
7 Amikor Uriás megérkezett Dávidhoz, Dávid megkérdezte, jól van-e Joáb és a nép, s hogy megy a harc.	7 And Urias came to David. And David asked how Joab did, and the people, and how the war was carried on.
8 Majd azt mondta Dávid Uriásnak: »Eredj házadba, s mosd meg lábadat.« Erre Uriás kiment a király palotájából és királyi ételt vittek utána.	8 And David said to Urias: Go into thy house, and wash thy feet. And Urias went out from the king's house, and there went out after him a mess of meat from the king.
9 Ám Uriás a királyi palota kapuja előtt, urának többi szolgája között tért aludni, s nem ment le házába.	9 But Urias slept before the gate of the king's house, with the other servants of his lord, and went not down to his own house.
10 Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: »Nem ment a házába Uriás.« Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?«	10 And it was told David by some that said: Urias went not to his house. And David said to Urias: Didst thou not come from thy journey? why didst thou not go down to thy house?
11 Azt mondta erre Uriás Dávidnak: »Az Isten ládája és Izrael meg Júda sátrakban laknak, uram, Joáb és uram szolgái a puszta földön hálnak, én pedig menjek a házamba, egyek, igyak, és a feleségemmel aludjak? Életedre, lelked életére mondom: nem cselekszem ilyet!«	11 And Urias said to David: The ark of God and Israel and Juda dwell in tents, and my lord Joab and the servants of my lord abide upon the face of the earth: and shall I go into my house, to eat and to drink, and to sleep with my wife? By thy welfare and by the welfare of thy soul I will not do this thing.
12 Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Maradj itt mára, holnap majd elbocsátlak.« Jeruzsálemben maradt tehát Uriás aznap és másnap.	12 Then David said to Urias: Tarry here to day, and to morrow I will send thee away. Urias tarried in Jerusalem that day and the next.
13 Dávid meghívta, hogy egyen és igyon nála, lerészegítette, de az, amikor este kiment, a szokott fekvőhelyén, urának szolgái között tért aludni, s nem ment be házába.	13 And David called him to eat and to drink before him, and he made him drunk: and he went out in the evening, and slept on his couch with the servants of his lord, and went not down into his house.
14 Ezért reggel Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Uriással.	14 And when the morning was come, David wrote a letter to Joab: and sent it by the hand of Urias,
15 Ezt írta a levélben: »Állítsátok Uriást az ütközet élére, ahol leghevesebb a harc, s hagyjátok magára, hogy megöljék és elvesszen.«	15 Writing in the letter: Set ye Urias in the front of the battle, where the fight is strongest: and leave ye him, that he may be wounded and die.
16 Amikor tehát Joáb ostrom alá vette a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy igen erős emberek vannak.	16 Wherefore as Joab was besieging the city, he put Urias in the place where he knew the bravest men were.
17 Ki is jöttek a városból az emberek, megütköztek Joábbal, és néhányan el is estek Dávid szolgáinak népéből. Meghalt a hetita Uriás is.	17 And the men coming out of the city, fought against Joab, and there fell some of the people of the servants of David, and Urias the Hethite was killed also.
18 Elküldött erre Joáb és értesítette Dávidot az ütközet minden eseményéről,	18 Then Joab sent, and told David all things concerning the battle.
19 és megparancsolta a követnek: »Ha elmondtad a harc minden eseményét a királynak,	19 And he charged the messenger, saying: When thou hast told all the words of the battle to the king,
20 s látod, hogy haragra gerjed, s azt mondja: ‘Miért mentetek a falak alá harcolni? Nem tudtátok-e, hogy sok nyilat lőnek le a kőfalról?	20 If thou see him to be angry, and he shall say: Why did you approach so near to the wall to fight? knew you not that many darts are thrown from above off the wall?
21 Ki ölte meg Abimeleket, Jerobaál fiát? Nemde a kőfalról dobott rá egy asszony malomkődarabot, úgy ölte meg Tebeszben? Miért mentetek a falak alá?’ – csak azt mondd: Szolgád, a hetita Uriás is elesett.«	21 Who killed Abimelech the son of Jerobaal? did not a woman cast a piece of a millstone upon him from the wall, and slew him in Thebes? Why did you go near the wall? Thou shalt say: Thy servant Urias the Hethite is also slain.
22 Elment tehát a követ, s amikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amit Joáb neki parancsolt.	22 So the messenger departed, and came and told David all that Joab had commanded him.
23 Azt mondta ugyanis a követ Dávidnak: »Erőt vettek rajtunk azok az emberek, kijöttek hozzánk a mezőre, mi azonban rájuk rontottunk, és visszaűztük őket egészen a város kapujáig.	23 And the messenger said to David: The men prevailed against us, and they came out to us into the field: and we vigorously charged and pursued them even to the gate of the city.
24 A kőfalról azonban nyilakat lövöldöztek le az íjászok szolgáidra, s néhányan meghaltak a király szolgái közül, sőt szolgád, a hetita Uriás is meghalt.«	24 And the archers shot their arrows at thy servants from off the wall above: and some of the king's servants are slain, and thy servant Urias the Hethite is also dead.
25 Azt mondta erre Dávid a követnek: »Ezt mondd Joábnak: Ne törjön meg téged e dolog, hiszen különféle a harc eshetősége, hol ezt, hol azt emészti meg a kard. Bátorítsd csak harcosaidat a város ellen, s rontsd le; biztasd csak őket!«	25 And David said to the messenger: Thus shalt thou say to Joab: Let not this thing discourage thee: for various is the event of war: and sometimes one, sometimes another is consumed by the sword: encourage thy warriors against The city, and exhort them that thou mayest overthrow it.
26 Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy Uriás, a férje meghalt, elsiratta.	26 And the wife of Urias heard that Urias her husband was dead, and she mourned for him.
27 Amikor azonban elmúlt a gyász, Dávid érte küldött és bevitte házába, s ő felesége lett, s fiút szült neki. Ám az Úrnak nem tetszett az a dolog, amelyet Dávid elkövetett.	27 And the mourning being over, David sent and brought her into his house, and she became his wife, and she bore him a son: and this thing which David had done, was displeasing to the Lord.