Teremtés könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Jákob pedig Kánaán földjén telepedett meg, ahol apja mint jövevény élt.	1 Quant à Jacob, il demeura dans le pays où ses pères avaient séjourné, c’est-à-dire en Canaan.
2 Jákob nemzetségtörténete a következő. József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál.	2 Voici maintenant les origines du peuple de Jacob. En ce temps-là Joseph était un adolescent de 17 ans; comme il gardait le petit bétail avec ses frères, les fils de Bila et les fils de Zilpa, les femmes de son père, il pouvait rapporter à son père le mal que l’on disait d’eux.
3 Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst.	3 Israël préférait Joseph à tous ses autres fils, car il était le fils de sa vieillesse. Il lui avait même fait faire une tunique à manches.
4 Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.	4 Ses frères voyaient que leur père le préférait à tous les autres, aussi ils le détestèrent: ils ne pouvaient plus lui parler amicalement.
5 Történt ezenkívül, hogy álmot látott, és elbeszélte azt testvéreinek; és még jobban meggyűlölték őt.	5 Joseph eut un rêve qu’il raconta à ses frères.
6 Azt mondta ugyanis nekik: »Halljátok álmomat, amelyet láttam:	6 Il leur dit: “Écoutez le rêve que j’ai eu.
7 Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn, az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt.«	7 Nous étions en train de ramasser les gerbes au milieu des champs, et voici que ma gerbe se dressa debout, toute droite, pendant que vos gerbes tout autour se prosternaient devant la mienne.”
8 A testvérei azt felelték neki: »Talán a királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk?« Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt.	8 Ses frères lui répondirent: “Voudrais-tu par hasard régner sur nous, devenir notre roi et dominer sur nous?” Ils le détestèrent encore plus à cause de ses rêves et de ses interprétations.
9 Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: »Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem.«	9 Il eut un autre rêve qu’il raconta encore à ses frères: “J’ai eu un rêve, dit-il: le soleil, la lune et onze étoiles se prosternaient devant moi.”
10 Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: »Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?«	10 Mais son père le gronda: “Qu’as-tu donc rêvé là! Devrons-nous, moi, ta mère et tes frères, nous prosterner jusqu’à terre devant toi?”
11 Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot.	11 Ses frères étaient jaloux de lui, mais son père n’oubliait rien de tout cela.
12 Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak,	12 Comme ses frères étaient allés faire paître le troupeau de leur père à Sichem,
13 Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte:	13 Israël dit à Joseph: “Tes frères sont partis vers Sichem pour faire paître le troupeau, il faut que je t’envoie vers eux.” Il répondit: “Me voici!”
14 »Itt vagyok!« Izrael erre azt mondta neki: »Menj, nézd meg, rendben van-e minden a testvéreid és a juhok körül. Hozz nekem hírt arról, hogy mi van velük!« Elküldte tehát Hebron völgyéből, s ő el is jutott Szíchembe.	14 Son père lui dit: “Va voir comment se portent tes frères et le troupeau: tu me rapporteras les nouvelles.” Il l’envoya donc de la vallée d’Hébron et Joseph arriva à Sichem.
15 Miközben a mezőn keresgélt, találkozott vele egy ember, és megkérdezte, mit keres.	15 Un homme le rencontra alors qu’il errait dans la campagne et lui demanda: “Que cherches-tu?”
16 Ő azt felelte: »A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetik a nyájaikat!«	16 Joseph répondit: “Je cherche mes frères, peux-tu me dire où ils font paître le troupeau?”
17 Az ember erre azt felelte neki: »Elmentek innen, de hallottam, hogy azt mondták: ‘Menjünk Dótainba!’« József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket.	17 L’homme répondit: “Ils sont partis d’ici, et je les ai entendus qui disaient: Allons à Dotan.” Joseph alla donc à la recherche de ses frères et les retrouva à Dotan.
18 Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik.	18 Ils l’aperçurent de loin et, avant qu’il n’approche, ils complotèrent contre lui pour le faire mourir.
19 Így szóltak ugyanis egymáshoz: »Itt jön az álomlátó!	19 Ils se disaient entre eux: “Voici qu’arrive notre maître en songes!
20 Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai!«	20 C’est le moment, tuons-le, jetons-le dans une citerne quelconque et nous dirons qu’une bête sauvage l’a dévoré. Nous verrons bien alors à quoi riment ses songes.”
21 Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt:	21 En entendant cela, Ruben voulut le sauver de leurs mains: “Ne le frappons pas à mort,” dit-il.
22 »Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!« Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának.	22 Ruben ajouta: “Ne répandez pas le sang, jetez-le donc dans cette citerne du désert, mais ne portez pas la main sur lui!” Il disait cela pour le sauver de leurs mains, pour le renvoyer à son père.
23 Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst,	23 Dès que Joseph arriva auprès de ses frères, ils lui arrachèrent la tunique à manches qu’il portait.
24 őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz.	24 Puis ils le prirent et le jetèrent dans la citerne. La citerne était vide: il n’y avait plus d’eau dedans.
25 Amikor aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba.	25 Ils s’étaient assis pour prendre leur repas quand, levant les yeux, ils aperçurent une caravane d’Ismaélites qui arrivait de Galaad. Leurs chameaux étaient chargés de résine et de parfums précieux qu’ils transportaient en Égypte.
26 Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: »Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk?	26 Alors Juda dit à ses frères: “Que gagnerons-nous à tuer notre frère et à cacher son sang?
27 Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő!« Testvérei hallgattak szavára,	27 Vendons-le aux Ismaélites plutôt que de le tuer, car il est notre frère!” Ses frères l’écoutèrent.
28 és amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.	28 Des marchands de Madian passaient par là. Ses frères retirèrent Joseph, le firent remonter de la citerne et le vendirent aux Ismaélites pour vingt pièces d’argent. Ceux-ci emmenèrent Joseph en Égypte.
29 Így aztán, amikor Rúben visszatért a veremhez, nem találta a gyermeket.	29 Lorsque Ruben revint à la citerne, Joseph n’y était plus: il en déchira ses vêtements!
30 Erre megszaggatta ruháit, visszament testvéreihez, és így szólt: »Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!«	30 Puis il revint dire à ses frères: “Le garçon n’est plus là, que vais-je devenir?”
31 Azok pedig fogták a testvérük köntösét, belemártották egy levágott kecskegida vérébe,	31 Ils prirent alors la tunique de Joseph, égorgèrent un bouc et plongèrent la tunique dans son sang.
32 és ezekkel a szavakkal küldték el apjukhoz: »Ezt találtuk, nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?«	32 Puis ils envoyèrent la tunique à manches et la firent parvenir à leur père en disant: “Voici ce que nous avons trouvé. Regarde! N’est-ce pas la tunique de ton fils?”
33 Amikor apjuk megismerte, így szólt: »A fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet!«	33 Jacob la reconnut: “C’est la tunique de mon fils, dit-il, une bête féroce l’aura dévoré, Joseph a été mis en pièces!”
34 Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta fiát.	34 Jacob déchira ses vêtements, il s’habilla d’un sac et fit le deuil de son fils durant de longs jours.
35 Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: »Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba!« Az apja tehát szakadatlanul siratta.	35 Tous ses fils et toutes ses filles venaient pour le consoler, mais il refusait de se consoler, car il disait: “Je garderai le deuil jusqu’à ce que j’aille rejoindre mon fils au séjour des morts.” Et son père le pleura.
36 A mádiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.	36 Quant aux Madianites, ils vendirent Joseph en Égypte à Putifar, un fonctionnaire chef des gardes dans le palais du Pharaon.