Psalms 143

Douai-Rheims	Káldi-Neovulgáta
¹ Of understanding for David. A prayer when he was in the cave. [1 Kings	¹ Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre hűséged szerint, hallgass meg engem igazságod szerint.
² I cried to the Lord with my voice: with my voice I made supplication to the Lord.	² Ne szállj perbe szolgáddal, mert senki sem igaz előtted az élők közül.
³ In his sight I pour out my prayer, and before him I declare my trouble:	³ Íme ellenség üldözi lelkemet, porig alázza életem, sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.
⁴ When my spirit failed me, then thou newest my paths.	⁴ Lelkem elszorul bennem, szívem megdermed bensőmben.
⁵ I looked on my right hand, and beheld, and there was no one that would know me. Flight hath failed me: and there is no one that hath regard to my soul.	⁵ Megemlékezem a régi időkről, gondolkodom minden tetteden, elmélkedem kezed műveiről.
⁶ I cried to thee, O Lord: I said: Thou art my hope, my portion in the land of the living.	⁶ Kitárom feléd kezemet, lelkem utánad eped, mint a szomjas föld.
⁷ Attend to my supplication: for I am brought very low. Deliver me from my persecutors; for they are stronger than I.	⁷ Uram, hamar hallgass meg, mert elsorvad a lelkem. Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!
⁸ Bring my soul out of prison, that I may praise thy name: the just wait for me, until thou reward me.	⁸ Add, hogy már reggel halljam irgalmadat, mert benned bízom; Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell, mert én hozzád emelem lelkemet!
	⁹ Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, hozzád menekülök!
	¹⁰ Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy az én Istenem! A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!
	¹¹ Uram, nevedért tarts életben engem. Vezess ki a szorongatásból hűségedben,
	¹² pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban; Semmisítsd meg minden üldözőmet, mert én a te szolgád vagyok!