Salmi 95

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 VENITE, cantiamo lietamente al Signore; Giubiliamo alla Rocca della nostra salute.	1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.
2 Andiamogli incontro con lodi, Giubiliamogli con salmi.	2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.
3 Perciocchè il Signore è Dio grande, E Re grande sopra tutti gl’iddii.	3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.
4 Perciocchè egli tiene in mano le profondità della terra; E le altezze de’ monti sono sue.	4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.
5 Ed a lui appartiene il mare, perchè egli l’ha fatto; E l’asciutto, perchè le sue mani l’hanno formato.	5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.
6 Venite, adoriamo, ed inchiniamoci; Inginocchiamoci davanti al Signore che ci ha fatti	6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!
7 Perciocchè egli è il nostro Dio; E noi siamo il popolo del suo pasco, E la greggia della sua condotta.	7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.
8 Oggi, se udite la sua voce, Non indurate il vostro cuore, come in Meriba; Come al giorno di Massa, nel deserto;	8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,
9 Ove i padri vostri mi tentarono, Mi provarono, ed anche videro le mie opere.	9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.
10 Lo spazio di quarant’anni quella generazione mi fu di noia; Onde io dissi: Costoro sono un popolo sviato di cuore, E non conoscono le mie vie.	10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.
11 Perciò giurai nell’ira mia: Se entrano giammai nel mio riposo	11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«