Giobbe 39

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sai tu il tempo che le camozze delle rocce figliano? Hai tu osservato quando le cerve partoriscono?	1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2 Annoveri tu i mesi del termine del lor portato, E sai tu il tempo che devono figliare?	2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3 Elle si chinano, fanno scoppiar fuori il lor feto, Si alleviano delle lor doglie.	3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4 I lor figli son gagliardi, crescono per le biade, Escono fuori, e non ritornano più a quelle.	4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Chi ne ha mandato libero l’asino salvatico, E chi ha sciolti i suoi legami?	5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6 A cui io ho ordinato il deserto per casa; E per abitazioni, i luoghi salsugginosi.	6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7 Egli si beffa dello strepito della città; Egli non ode gli schiamazzi del sollecitator delle opere.	7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8 I monti, ch’egli va spiando, sono il suo pasco; Ed egli va ricercando qualunque verdura.	8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9 Il liocorno ti vorrà egli servire? Si riparerà egli presso alla tua mangiatoia?	9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10 Legherai tu il liocorno con la sua fune, per farlo arare al solco? Erpicherà egli le valli dietro a te?	10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11 Ti fiderai tu in lui, perchè la sua forza è grande? E gli rimetterai tu il tuo lavoro?	11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12 Ti fiderai tu in lui ch’egli ti renda la ricolta della tua sementa, E ch’egli te l’accolga nella tua aia?	12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13 Le ale de’ paoni son esse vaghe per opera tua? Od ha da te lo struzzolo le penne e la piuma?	13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14 Fai tu ch’egli abbandoni le sue uova in su la terra, E che le lasci scaldare in su la polvere?	14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15 E che dimentichi che il piè d’alcuno le schiaccerà, Ovvero che le fiere della campagna le calpesteranno?	15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16 Egli è spietato inverso i suoi figli, come se non fosser suoi; Indarno è la sua fatica, egli è senza tema;	16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17 Perciocchè Iddio l’ha privo di senno, E non l’ha fatto partecipe d’intendimento.	17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18 Quando egli si solleva in alto, Egli si beffa del cavallo, e di colui che lo cavalca	18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19 Hai tu data la forza al cavallo? Hai tu adorna la sua gola di fremito?	19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20 Lo spaventerai tu come una locusta? Il suo magnifico nitrire è spaventevole.	20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21 Egli raspa nella valle, si rallegra della sua forza, Esce ad incontrare le armi.	21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22 Egli si beffa della paura, e non si spaventa, E non si volge indietro per la spada.	22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23 Il turcasso, e la folgorante lancia, E lo spuntone gli risuonano addosso.	23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24 D’impazienza e di stizza pare ch’egli voglia trangugiar la terra; E non può credere che sia il suon della tromba.	24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25 Come prima la tromba ha sonato, egli dice: Aha, Aha; Da lontano annasa la battaglia, Lo schiamazzo de’ capitani; e le grida	25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26 È per il tuo senno che lo sparviere vola? Che spiega le sue ali verso il mezzodì?	26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27 L’aquila si leva ella ad alto per lo tuo comandamento? E fai tu ch’ella faccia il suo nido in luoghi elevati?	27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28 Ella dimora e si ripara nelle rupi, Nelle punte delle rocce, ed in luoghi inaccessibili.	28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29 Di là ella spia il pasto, Gli occhi suoi mirano da lontano.	29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30 I suoi aquilini ancora sorbiscono il sangue, E dove sono corpi morti, quivi ella si ritrova	30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«