Salmos 88

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Canto. Salmo de los hijos de Coré. Del maestro de coro, Para la enfermedad. Para la aflicción. Poema de Hernán, el aborigen.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 ¡Señor, mi Dios y mi salvador, día y noche estoy clamando ante ti:	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 que mi plegaria llegue a tu presencia; inclina tu oído a mi clamor!	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Porque estoy saturado de infortunios, y mi vida está al borde del Abismo;	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 me cuento entre los que bajaron a la tumba, y soy como un hombre sin fuerzas.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 Yo tengo mi lecho entre los muertos, como los caídos que yacen en el sepulcro, como aquellos en los que tú ya ni piensas, porque fueron arrancados de tu mano.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Me has puesto en lo más hondo de la fosa, en las regiones oscuras y profundas;	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 tu indignación pesa sobre mí, y me estás ahogando con tu oleaje.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Apartaste de mí a mis conocidos, me hiciste despreciable a sus ojos; estoy prisionero, sin poder salir,	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 y mis ojos se debilitan por la aflicción. Yo te invoco, Señor, todo el día, con las manos tendidas hacia ti.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 ¿Acaso haces prodigios por los muertos, o se alzan los difuntos para darte gracias?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 ¿Se proclama tu amor en el sepulcro, o tu fidelidad en el reino de la muerte?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 ¿Se anuncian tus maravillas en las tinieblas, o tu justicia en la tierra del olvido?	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Yo invoco tu ayuda, Señor, desde temprano te llega mi plegaria:	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 ¿Por qué me rechazas, Señor? ¿Por qué me ocultas tu rostro?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Estoy afligido y enfermo desde niño, extenuado bajo el peso de tus desgracias;	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 tus enojos pasaron sobre mí, me consumieron tus terribles aflicciones.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Me rodearon todo el día como una correntada, me envuelven todos a la vez.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Tú me separaste de mis parientes y amigos, y las tinieblas son mis confidentes.	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.