Évangile selon Luc 8

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jésus parcourait ainsi villes et villages, prêchant et donnant la Bonne Nouvelle du Royaume de Dieu; les Douze l’accompagnaient	1 Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő,
2 et aussi certaines femmes qu’il avait guéries d’esprits mauvais ou d’infirmités: Marie, appelée la Magdaléenne, qu’il avait délivrée de sept démons;	2 és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki,
3 Jeanne, femme de Chouza intendant d’Hérode; Suzanne; et beaucoup d’autres qui les assistaient de leurs biens personnels.	3 és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.
4 Une foule nombreuse s’était rassemblée, car on venait à lui de toutes les villes. Jésus alors leur donna cette comparaison:	4 Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta:
5 “Le semeur est sorti pour semer la semence et il se met à semer. Une partie tombe au long du chemin: elle est piétinée et les oiseaux du ciel la mangent.	5 »Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt eltaposták, és az ég madarai felszedegették.
6 Des graines tombent sur la rocaille; là elles germent, mais elles se dessèchent par manque d’humidité.	6 A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7 D’autres tombent au milieu des épines; les épines poussent en même temps qu’elles et les étouffent.	7 A másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották.
8 D’autres encore tombent sur la belle terre; là elles poussent et donnent du fruit, cent pour un.” En disant cela, Jésus criait: "Que celui qui a des oreilles pour entendre, entende!”	8 De egy másik a jó földbe esett. Kikelt és százszoros termést hozott.« Amikor ezt elmondta, felkiáltott: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«
9 Ses disciples lui demandèrent: "Que veut dire cette comparaison?”	9 Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd.
10 Il leur répondit: "À vous il a été donné de connaître les mystères du Royaume de Dieu, mais les autres n’ont que des comparaisons, de sorte qu’ils voient sans voir et entendent sans comprendre.	10 Ő ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek .
11 “Voici le sens de cette parabole: la semence est la parole de Dieu.	11 Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje.
12 Ceux qui sont sur le bord du chemin l’ont entendue, mais le diable vient et enlève de leur cœur la parole pour les empêcher de croire et d’être sauvés.	12 Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
13 Ce qui est tombé sur la pierre, ce sont ceux qui accueillent la parole avec joie lorsqu’ils l’entendent, mais ils n’ont pas de racines: ils ne croient que pour un temps et, venu le temps de l’épreuve, ils se retirent.	13 A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.
14 Ce qui est tombé dans les épines, ce sont ceux qui entendent mais avec le temps se laissent étouffer par les soucis, la richesse et les plaisirs de la vie: ils n’arriveront pas à maturité.	14 A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek.
15 Ce qui est tombé dans la belle terre, ce sont ceux qui entendent la parole avec un cœur sincère et généreux; ils la gardent, et portent du fruit par leur persévérance.	15 Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.
16 “Quand on a allumé une lampe, on ne met pas une caisse par-dessus, on ne la cache pas sous un lit, mais on la met sur un lampadaire pour que ceux qui entrent voient la lumière.	16 Senki, aki lámpát gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17 Il n’y a rien de caché qui ne doive être mis au jour, rien de secret qui ne doive être éclairci.	17 Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne.
18 Faites donc bien attention à la manière dont vous écoutez! Car on donnera à celui qui produit, mais à celui qui n’apporte rien, on lui prendra même ce qu’il croit avoir.”	18 Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.«
19 Sa mère et ses frères vinrent à passer, mais ils ne pouvaient l’approcher à cause de la foule.	19 Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt.
20 Quelqu’un le prévient: "Ta mère et tes frères sont là dehors: ils veulent te voir.”	20 Szóltak neki: »Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.«
21 Jésus répond: "Ma mère et mes frères sont ceux qui écoutent la parole de Dieu et la mettent en pratique.”	21 Ő azonban ezt felelte nekik: »Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.«
22 Un jour Jésus monta dans la barque avec ses disciples et il leur dit: "Passons sur l’autre rive!” Ils gagnèrent donc le large	22 Történt pedig egy napon, hogy beszállt egy bárkába tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Keljünk át a tó túlsó partjára!« Elindultak.
23 et, tandis qu’ils naviguaient, lui s’endormit. C’est alors qu’une rafale de vent s’abattit sur le lac; la barque prenait l’eau au point de les mettre en danger.	23 Amíg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek és veszélyben voltak.
24 Ils s’approchent, le réveillent et lui disent: "Maître! Maître! Nous sommes perdus!” Lui, à peine réveillé, rappelle à l’ordre le vent et les eaux déchaînées: ils s’apaisent et le calme revient.	24 Ekkor odamentek hozzá és felébresztették: »Mester, Mester! Elveszünk!« Ő pedig felkelt, parancsolt a szélnek és a víz hullámainak, mire azok megszűntek és lecsendesedtek.
25 Alors il leur demande: "Où est votre foi?” Ils avaient eu peur, et maintenant ils étaient hors d’eux-mêmes et se disaient l’un à l’autre: "Qui est-il donc? Il commande même au vent et à la mer, et ils obéissent!”	25 Aztán így szólt hozzájuk: »Hol van a ti hitetek?« Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: »Ki ez, hogy még a szélnek és tengernek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?«
26 La traversée prit fin au pays des Géraséniens, de l’autre côté du lac, face à la Galilée.	26 Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van.
27 Comme il débarquait, un homme de la ville, possédé par des démons, vint à sa rencontre. Depuis longtemps il ne portait plus de vêtements et ne restait plus dans une maison mais au milieu des tombes.	27 Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
28 Lorsqu’il vit Jésus, il poussa des hurlements et vint se jeter à terre en criant d’une voix forte: "Qu’est-ce que tu me veux, Jésus, fils du Dieu Très-Haut? Je t’en supplie: ne me torture pas!”	28 Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!«
29 En effet, Jésus ordonnait à l’esprit impur de sortir de cet homme. Bien des fois le démon s’était emparé de lui et l’avait entraîné dans le désert; dans ces moments c’était inutile de le lier avec des chaînes ou de lui entraver les pieds pour le retenir: il cassait tout.	29 Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis már jó ideje hatalmába kerítette, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába űzte.
30 Jésus l’interrogea: "Quel est ton nom?” Il répondit: "Légion!” Car de nombreux démons étaient entrés en lui,	30 Jézus ekkor megkérdezte: »Mi a neved?« Azt felelte: »Légió«, mert sok ördög szállta meg.
31 et maintenant ils suppliaient Jésus: "Ne nous ordonne pas de retourner à l’abîme.”	31 Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek.
32 Or il y avait là des bandes de cochons qui cherchaient leur nourriture dans la montagne. Les démons le supplièrent de les laisser entrer dans les cochons et Jésus le leur permit.	32 Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik.
33 Les démons sortirent donc de l’homme pour aller vers les cochons; le troupeau se précipita dans le lac du haut de la falaise et s’y noya.	33 Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt.
34 Voyant cela, les gardiens du troupeau prirent la fuite et portèrent la nouvelle à la ville comme dans la campagne.	34 A kondások, látva, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba.
35 Les gens sortirent pour voir ce qui était arrivé et vinrent jusqu’à Jésus. Près de lui ils trouvèrent assis, à ses pieds, cet homme dont les démons étaient sortis: il était habillé et il avait tout son bon sens. Alors tous ces gens prirent peur.	35 Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el őket.
36 Les témoins leur racontèrent comment le démoniaque avait été délivré	36 Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott.
37 et, pour finir, toute la population du secteur le pria de quitter les lieux, car ils étaient complètement terrifiés. Jésus monta dans la barque et s’en retourna.	37 Ekkor a gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig bárkába szállt és visszatért.
38 L’homme dont les démons étaient sortis demandait à rester avec lui, mais Jésus le renvoya et lui dit:	38 Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt ezekkel a szavakkal:
39 "Retourne chez toi; là tu raconteras tout ce que Dieu a fait pour toi.” Et l’homme s’en alla raconter par toute la ville les merveilles que Jésus avait faites pour lui.	39 »Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.« Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.
40 Il y avait du monde pour accueillir Jésus à son retour, car tous l’attendaient.	40 Amikor Jézus visszatért, tömeg fogadta őt, mert mindnyájan vártak rá.
41 Un homme du nom de Jaïre, président d’une synagogue, se présenta à ce moment. Il tomba aux pieds de Jésus et le supplia de venir chez lui,	41 És íme, jött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy jöjjön a házába,
42 car sa fille unique qui avait une douzaine d’années était sur le point de mourir. Comme Jésus s’y rendait, la foule le pressait au point de l’étouffer.	42 mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklik. Amíg ment, majdnem agyon-nyomta őt a tömeg.
43 C’est alors qu’une femme qui depuis douze ans souffrait d’hémorragies, et que personne n’avait pu guérir,	43 Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani,
44 s’approcha par derrière et vint toucher la frange de son manteau. Aussitôt l’hémorragie s’arrêta.	44 odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Rögtön megállt a vérfolyása.
45 Jésus demanda: "Qui m’a touché?” Tous s’en défendaient et Pierre lui dit: "Maître, c’est la foule qui te presse et te bouscule!”	45 Jézus így szólt: »Ki érintett meg engem?« Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: »Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged.«
46 Mais Jésus dit: "Quelqu’un m’a touché, j’ai senti qu’une force était sortie de moi.”	46 Jézus ezt felelte: »Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.«
47 Se voyant découverte, la femme arriva toute tremblante et tomba à ses pieds. Devant tout le monde elle fit savoir pour quelle raison elle l’avait touché et comment elle avait été guérie à l’instant même.	47 Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elő, a lábai elé borult, és bevallotta az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azonnal.
48 Alors Jésus lui dit: "Ma fille, ta foi t’a sauvée: va en paix!”	48 Ő erre azt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!«
49 Il parlait encore lorsque quelqu’un arriva de chez le président de synagogue. C’était pour lui dire: "Ta fille est morte, tu n’as plus à déranger le Maître.”	49 Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és azt mondta: »A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!«
50 Jésus l’entendit et il s’adressa au père: "Ne crains pas, crois seulement et elle sera sauvée.”	50 Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: »Ne félj, csak higgy, és megmenekül!«
51 Arrivé à la maison, il ne laissa entrer avec lui que Pierre, Jean et Jacques, ainsi que le père et la mère de l’enfant.	51 Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának.
52 Tous étaient là qui pleuraient et se lamentaient, et lui leur dit: "Ne pleurez pas, elle n’est pas morte, elle dort!”	52 Mindnyájan sírtak és jajgattak a leány miatt. Ő így szólt hozzájuk: »Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik.«
53 Mais on se moquait de lui car les gens savaient bien qu’elle était morte.	53 Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54 Jésus la prit par la main et l’appela: "Enfant, lève-toi!”	54 De ő megfogta a lány kezét, és hangosan felkiáltott: »Kislány, kelj föl!«
55 Son esprit revint en elle; aussitôt elle se leva, et Jésus insista pour qu’on lui donne à manger.	55 Erre visszatért a lány lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor szólt, hogy adjanak neki enni.
56 Ses parents étaient comme perdus; Jésus, lui, leur commanda de ne dire à personne ce qui était arrivé.	56 A szülei nagyon elcsodálkoztak; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.