Livre d'Isaïe 47

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Descends, assieds-toi dans la poussière, vierge, fille de Babylone! Tu n’as plus de trône, assieds-toi par terre, fille des Kaldéens, plus jamais on ne t’appellera la tendre et la délicate.	1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj le a földre, nincs trónus, káldeaiak leánya! Mert nem hívnak téged többé elpuhultnak és kényesnek.
2 Prends maintenant la double meule et fais toi-même la farine. Enlève ton voile, relève ta traîne, découvre tes jambes et traverse les fleuves.	2 Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet! Vedd le fátyladat, emeld fel uszályodat, fedd fel combodat, kelj át folyókon!
3 À ta honte, on te mettra nue, je tirerai vengeance de toi et personne n’interviendra,	3 Táruljon fel meztelenséged, és legyen láthatóvá szégyened! »Bosszút állok, és nem kímélek senkit«
4 - parole de Yahvé Sabaot, celui qui nous rachète; son nom, c’est le Saint d’Israël.	4 – mondja a mi megváltónk, Seregek Ura az ő neve, Izrael Szentje.
5 Assieds-toi en silence, enfonce-toi dans les ténèbres, fille des Kaldéens, on ne t’appellera plus jamais la reine des royaumes.	5 Ülj csendben, és menj a sötétbe, káldeaiak leánya, mert nem hívnak téged többé országok úrnőjének!
6 J’étais en colère contre mon peuple, j’avais rejeté mon héritage, je l’avais livré entre tes mains, mais tu les as traités sans pitié; tu as fait peser sur le vieillard un lourd esclavage.	6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és kezedbe adtam őket; nem gyakoroltál velük irgalmat, az öregre is ráraktad súlyos igádat.
7 Tu as dit: “Pour toujours je suis reine.” Mais tu ne réfléchissais pas, tu ne pensais pas à la suite.	7 Azt mondtad: »Örökké úrnő leszek!« Nem szívlelted meg ezeket, nem gondoltál a végére.
8 Maintenant, écoute ceci, toi la délicate, installée dans ton assurance, toi qui penses: “Il n’y a que moi, rien que moi, jamais je ne serai veuve, jamais je ne serai privée d’enfants.”	8 De most halld ezt, te elpuhult, aki biztonságban laksz, és azt mondod szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más; nem fogok özvegyen lakni, és nem ismerem a gyermektelenséget!«
9 Ces deux malheurs vont t’arriver d’un coup, le même jour tu seras veuve et privée d’enfants. Tu auras beau multiplier tes sorcelleries, et faire usage de tes paroles magiques, ces deux malheurs tomberont ensemble sur toi.	9 Elér majd téged mind a kettő, hirtelen, egyetlen napon: a gyermektelenség és özvegység; egy szempillantás alatt elérnek téged, hiába sok varázslatod, és varázsigéid nagy ereje.
10 Tu fais confiance à ta méchanceté, et tu dis: “Personne ne me voit.” Ta sagesse et ta science t’ont enivrée, au point que tu penses: “Moi et rien que moi!”	10 Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad: »Nincs senki, aki látna engem.« Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged, hogy azt mondd szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más.«
11 Or le malheur va venir sur toi et tu ne pourras pas le détourner, une catastrophe va tomber sur toi, que tu ne pourras pas empêcher. Soudain viendra sur toi un désastre dont tu n’as pas idée.	11 Elér majd téged a baj, nem tudod elhárítani, és rád szakad a veszedelem, nem bírod elfordítani; elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás, melyet nem ismersz.
12 Reste donc avec tes sortilèges, et tes nombreuses sorcelleries, sur lesquelles tu t’es fatiguée depuis ta jeunesse; voyons si elles te seront utiles, si tu pourras faire peur au malheur!	12 Állj elő hát varázsigéiddel és sok varázslatoddal, melyekkel ifjúkorod óta vesződtél! Hátha hasznot húzhatsz, hátha félelmet keltesz.
13 Tu t’es fatiguée en consultations de toute sorte: qu’ils se lèvent maintenant et qu’ils te sauvent, ceux qui inspectent le ciel, qui étudient les étoiles, pour te faire savoir chaque mois ce qui doit arriver.	13 Kimerültél sok tervedben; álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged, akik az eget vizsgálják, akik a csillagokat nézik, és tudtul adják minden újholdkor, mi történik majd veled!
14 Mais ils seront comme la paille, un feu les dévorera, ils ne se sauveront pas des flammes car ce ne sera pas une braise pour se chauffer, un foyer devant lequel on s’assoit.	14 Íme, olyanok lettek, mint a tarló, tűz égeti el őket, nem mentik meg életüket a láng hatalmából; nem parázs az, melynél melegedhetnének, nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.
15 N’attends rien de plus de tous ceux-là pour qui tu t’es fatiguée depuis ta jeunesse, ils iront où ils pourront, et nul ne te sauvera.	15 Így jársz azokkal, akikkel vesződtél, akikkel ifjúkorod óta kereskedtél; mindegyik a maga útján tévelyeg, nincs, aki megszabadítson téged.