Iob 17

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Lo spirito mio s'assottiglierae, e li dì miei si abbrevieranno, e solamente lo sepolcro soprasta a me.	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Io non peccai, e nella amaritudine sta l' occhio mio.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 E però, Signore mio, libera me, e poni me appresso te; e le mani di chiunque tu vogli combattino contro a me.	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Lo cuore di coloro facesti dalla lunga dalla disciplina, e però non saranno esaltati.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 La preda dimostrerà a' compagni, e gli occhii de' figliuoli [suoi] verranno meno.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 E puosemi quasi nel proverbio del popolo, e sono esempio dinanzi da loro.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Oscurossi ad indegnazione l'occhio mio, e le mie membra quasi in nulla tornate sono.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Maraviglierannosi i giusti sopra queste cose, e lo innocente sopra gl' ipocriti sarà suscitato.	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 E terrà lo giusto la sua via, e aggiugnerà la fortezza a coloro che sono mondi delle mani.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Adunque voi tutti convertitevi, e venite, e non troveroe in voi alcuno savio.	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 Li dì miei trapassarono, li miei pensieri sono dissipati, tormentando lo mio cuore.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 La notte rivolsero in dì, e anco dopo le tenebre spero la luce.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Se io sosterrò, la mia casa è un inferno; e nelle tenebre feci lo mio letticiuolo.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 E alla puzza dissi: tu se' padre mio; madre mia, e sorella mia, alli vermi.	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Dove è a ora lo mio aspettare, e la pazienza mia chi considera?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Nel profondissimo inferno scenderanno tutte le mie cose; o pensi tu per avventura, quivi sarà lo riposo mio?	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«