Giobbe 3

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - A questo punto Giobbe, cominciando a parlare, maledisse il suo giorno	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 dicendo:	2 és mondta:
3 «Perisca il giorno in cui nacqui, e la notte in cui si esclamò: - È concepito un uomo! -	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Quel giorno si cambi in tenebre, non lo ricerchi Dio dall'alto, nè sia rischiarato da luce!	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Lo rendano oscuro le tenebre e l'ombra di morte l'invada la caligine e sia recinto di amarezza!	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Un turbine tenebroso pervada quella notte; non sia essa computata fra i giorni dell'annonè sia numerata fra i mesi!	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Quella notte sia sterile, nè sia degna di tripudio;	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 la maledicano quei che rendono nefasti i giorni, quei che sono abili ad evocare Leviathan!	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 S'oscurino le stelle per la sua caligine; aspetti ella la luce, ma non la scorga, nè scorga lo spuntar dell'aurora nascente!	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Perchè ella non chiuse le porte del seno che mi portò, nè occultò dagli occhi miei i travagli.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Perchè mai non sono morto dentro all'utero, o appena uscito dal seno non sono spirato?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Perchè fui accolto sulle ginocchia? perchè allattato alle mammelle?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Adesso invero dormendo starei in quiete, e nel mio sonno io riposerei	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 insieme con i re e i potenti della terrache si fabbricano [i sepolcri] nelle solitudini:	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 ovvero con i principi che posseggono l'oro, e riempiono le loro case d'argento:	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 ovvero come aborto sotterrato non esisterei, pari ai bambini che non videro la luce.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Colà gli empii cessano la furia, e colà trovano riposo gli spossati di forze;	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 e quei che già furono in catene, sono lungi da molestia, non odono la voce dell'aguzzino:	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 il piccolo e il grande colà si ritrovano, e lo schiavo è affrancato dal suo padrone.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Perchè mai fu data all'infelice la luce, e la vita agli amareggiati d'animo?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 I quali anelano la morte - che pur non viene - come si cerca un tesoro [nascosto];	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 i quali si rallegrano oltre ogni dire, allorchè hanno trovato il sepolcro?	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 [Perchè fu data la luce] all'uomo, la cui via è nascosta, avendolo Dio circondato di tenebre?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Ah! davanti al mio cibo io sospiro, e com'acque inondanti sono i miei singhiozzi.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Poichè il timore di cui temevo m'incolse, e ciò di cui paventavo avvenne.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Non tollerai io forse? non tacqui? non mi tenni calmo? Eppur l'ira [di Dio] mi ha raggiunto.»	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«