Joel 1

Pattloch Bibel	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Das Wort des Herrn, das an Joël, den Sohn des Petuel, erging.	1 Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.
2 Hört dies, ihr Ältesten, horcht auf, all ihr Bewohner des Landes! Ist solches je geschehen in euren Tagen oder in den Tagen eurer Väter?	2 Halljátok ezt, vének, és fogadjátok be fületekbe mindnyájan, akik az országban laktok! Történt-e ilyesmi napjaitokban, avagy atyáitok napjaiban?
3 Erzählt davon euren Kindern, und eure Kinder sollen es ihren Kindern erzählen, und deren Kinder dem künftigen Geschlecht!	3 Erről beszéljetek fiaitoknak, fiaitok az ő fiaiknak, és azok fiai a következő nemzedéknek!
4 Was der Nager übrigließ, fraß die Heuschrecke, was die Heuschrecke übrigließ, fraß der Grashüpfer, was der Grashüpfer übrigließ, fraß die Feldschrecke.	4 Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska, amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár, s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!
5 Wacht auf, ihr Zecher, und weint! Heult, ihr Weinsäufer alle, über den Most, weil er eurem Munde versagt ist!	5 Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok, jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok, mert elragadták szátoktól.
6 Denn ein Volk zog gegen mein Land herauf, mächtig und ohne Zahl. Seine Zähne sind Löwenzähne, das Gebiß einer Löwin besitzt es.	6 Felvonult ugyanis földemre egy nép: erős és megszámlálhatatlan, foga olyan volt, mint az oroszlán foga, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
7 Meinen Weinstock hat es verwüstet, meinen Feigenbaum krachend zerknickt. Es schält ihn gründlich ab und ließ ihn liegen, weiß geworden sind seine Zweige.	7 Szőlőmet pusztasággá tette, fügefámat lehántotta, meztelenné változtatta, szerteszórta, fehérekké lettek ágai.
8 Klage, wie eine Jungfrau klagt im Trauergewand um ihren jugendlichen Bräutigam!	8 Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!
9 Weggenommen sind Speise- und Trankopfer vom Haus des Herrn. Es trauern die Priester, die Diener des Herrn.	9 Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat az Úr házából; gyászolnak a papok, az Úr szolgái.
10 Verwüstet ist das Feld, verdorrt das Ackerland; ja, das Korn ist vernichtet, versiegt der Most, vertrocknet das Öl.	10 Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, odalett a bor, elapadt az olaj.
11 Bestürzt sind die Bauern, es jammern die Winzer um Weizen und Gerste, weil die Ernte des Feldes dahin ist;	11 Szomorkodnak a szántóvetők, jajgatnak a szőlőművesek a gabona és az árpa miatt, mert elveszett a szántóföld termése.
12 der Weinstock ist verdorrt, der Feigenbaum welk, der Granatbaum, die Palme, der Apfelbaum; alle Bäume des Feldes sind dürr. Ja, weggetrocknet ist die Freude von den Menschen.	12 Odalett a szőlőtő, elhervadt a fügefa; gránátalma-, pálma- és almafa s a mező minden fája kiszáradt. Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!
13 Umgürtet euch zur Klage, ihr Priester, wehklagt, ihr Diener des Altars! Kommt, durchwacht im Bußkleid die Nacht, ihr Diener meines Gottes! Denn versagt sind dem Hause eures Gottes Speise- und Trankopfer.	13 Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat.
14 Verordnet ein heiliges Fasten, ruft einen Feiertag aus, versammelt die Ältesten, alle Bewohner des Landes beim Hause des Herrn, eures Gottes, und fleht zum Herrn!	14 Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz:
15 O weh über den Tag! Ja, nahe ist der Tag des Herrn; wie Gewalt vom Allgewaltigen kommt er!	15 »Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!
16 Ist nicht vor unseren Augen die Nahrung hinweggerafft, dem Hause unseres Gottes Freude und Jubel?	16 Nemde szemetek láttára pusztult ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából?«
17 Vertrocknet sind die Saatkörner unter ihren Schollen. Verödet sind die Scheunen, die Speicher verfallen; denn das Korn ist verdorrt.	17 Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt, összeomolhatnak a csűrök, összedőlhetnek a magtárak, hisz odalett a gabona!
18 Wie brüllt das Vieh! Die Rinderherden irren umher; sie haben ja keine Weide. Auch die Kleinviehherden verkommen.	18 Miért nyög az állat, bőg a marhacsorda? Mert nincs legelőjük; sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.
19 Zu dir, Herr, rufe ich. Denn Feuer verzehrte die Auen der Steppe, die Flamme versengte alle Bäume des Feldes.	19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit, láng perzselte fel a vidék minden fáját.
20 Selbst die Tiere des Feldes lechzen nach dir; denn die Bäche sind ausgetrocknet, und Feuer verzehrte die Auen der Steppe.	20 De a mező állatai is rád tekintenek, (mint az esőt szomjazó föld;) hisz elapadtak a vizek forrásai, és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!