Salmi 31
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
NOVA VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Magistro chori. Psalmus. David. | 1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. |
2 In te, Domine, speravi, non confundar in aeternum; in iustitia tua libera me. | 2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! |
3 Inclina ad me aurem tuam, accelera, ut eruas me. Esto mihi in rupem praesidii et in domum munitam, ut salvum me facias. | 3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! |
4 Quoniam fortitudo mea et refugium meum es tu et propter nomen tuum deduces me et pasces me. | 4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! |
5 Educes me de laqueo, quem absconderunt mihi, quoniam tu es fortitudo mea. | 5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. |
6 In manus tuas commendo spiritum meum; redemisti me, Domine, Deus veritatis. | 6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! |
7 Odisti observantes vanitates supervacuas, ego autem in Domino speravi. | 7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. |
8 Exsultabo et laetabor in misericordia tua, quoniam respexisti humilitatem meam; agnovisti necessitates animae meae | 8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, |
9 nec conclusisti me in manibus inimici; statuisti in loco spatioso pedes meos. | 9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. |
10 Miserere mei, Domine, quoniam tribulor; conturbatus est in maerore oculus meus, anima mea et venter meus. | 10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, |
11 Quoniam defecit in dolore vita mea, et anni mei in gemitibus; infirmata est in paupertate virtus mea, et ossa mea contabuerunt. | 11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. |
12 Apud omnes inimicos meos factus sum opprobrium et vicinis meis valde et timor notis meis: qui videbant me foras, fugiebant a me. | 12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. |
13 Oblivioni a corde datus sum tamquam mortuus; factus sum tamquam vas perditum. | 13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. |
14 Quoniam audivi vituperationem multorum: horror in circuitu; in eo dum convenirent simul adversum me, auferre animam meam consiliati sunt. | 14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. |
15 Ego autem in te speravi, Domine; dixi: “ Deus meus es tu, | 15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem! |
16 in manibus tuis sortes meae ”. Eripe me de manu inimicorum meorum et a persequentibus me; | 16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. |
17 illustra faciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericordia tua. | 17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. |
18 Domine, non confundar, quoniam invocavi te; erubescant impii et obmutescant in inferno. | 18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; |
19 Muta fiant labia dolosa, quae loquuntur adversus iustum proterva in superbia et in abusione. | 19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. |
20 Quam magna multitudo dulcedinis tuae, Domine, quam abscondisti timentibus te. Perfecisti eis, qui sperant in te, in conspectu filiorum hominum. | 20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! |
21 Abscondes eos in abscondito faciei tuae a conturbatione hominum; proteges eos in tabernaculo a contradictione linguarum. | 21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. |
22 Benedictus Dominus, quoniam mirificavit misericordiam suam mihi in civitate munita. | 22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! |
23 Ego autem dixi in trepidatione mea: “ Praecisus sum a conspectu oculorum tuorum ”. Verumtamen exaudisti vocem orationis meae, dum clamarem ad te. | 23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. |
24 Diligite Dominum, omnes sancti eius: fideles conservat Dominus et retribuit abundanter facientibus superbiam. | 24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. |
25 Viriliter agite, et confortetur cor vestrum, omnes, qui speratis in Domino. | 25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek! |