Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 Rappelle-toi Yahvé, ce qu’a été notre sort, regarde et vois nos humiliations.
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 Notre domaine est passé à des étrangers nos maisons à des inconnus.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 Nous sommes orphelins de pères et nos mères sont des veuves.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 Nous buvons notre eau, mais il faut la payer, et nous payons pour ramener notre bois.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 Nous sommes persécutés sur notre terre, nous sommes épuisés, pas de repos pour nous.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 Nous avons tendu la main à l’Égypte et à l’Assyrie, pour manger notre compte;
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 Ce fut le péché de nos pères, et ils sont morts, mais nous, nous portons leurs dettes.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 Des esclaves sont devenus nos maîtres, et nul ne nous délivre de leurs mains.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 Nous rapportons notre pain au péril de nos vies, car l’épée fauche dans le désert.
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 Notre peau s’est durcie comme au four, s’est parcheminée sous l’effet de la faim.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 Les femmes ont été violées dans Sion, les vierges dans les villes de Juda.
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 Des chefs ont péri pendus de leurs mains, ils n’ont même pas respecté les anciens.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 Les jeunes se sont courbés sur la meule, des garçons trébuchaient sous le poids des fagots.
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 Les anciens ont déserté la porte, les jeunes ont délaissé la musique.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 La joie a déserté nos cœurs, et nos danses se sont changées en deuil.
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 La couronne est tombée de notre tête, notre malheur, c’est d’avoir péché!
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 De là vient que notre cœur est malade, voilà pourquoi nos yeux sont en ténèbres.
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 Sur la montagne de Sion qu’ils ont saccagée, les chacals rôdent.
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 Mais toi, Yahvé, tu règnes pour toujours, ton trône demeure d’âge en âge.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 Veux-tu nous oublier pour toujours, nous abandonner sans fixer un terme?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 Ramène-nous à toi, Yahvé, et nous reviendrons, fais-nous revoir les jours d’autrefois.
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 Nous aurais-tu rejetés pour toujours, ta colère contre nous doit-elle aller si loin?