A zsoltárok könyve 60

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.	1 Du maître de chant. Sur "Un lys est le précepte." A mi-voix. De David. Pour apprendre.
2 Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.	2 Quand il lutta avec Aram Naharayim et Aram de Coba, et que Joab revint pour battre Edom dans lavallée du Sel, 12.000 hommes.
3 Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!	3 Dieu, tu nous as rejetés, rompus, tu étais irrité, reviens à nous!
4 Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.	4 Tu as fait trembler la terre, tu l'as fendue; guéris ses brèches, car elle chancelle!
5 Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.	5 Tu en fis voir de dures à ton peuple, tu nous fis boire du vin de vertige;
6 Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.	6 tu donnas à tes fidèles le signal de leur débâcle sous le tir de l'arc.
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!	7 Pour que soient délivrés tes bien-aimés, sauve par ta droite, et réponds-nous.
8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.	8 Dieu a parlé dans son sanctuaire: "J'exulte, je partage Sichem, j'arpente la vallée de Sukkot.
9 Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,	9 "A moi Galaad, à moi Manassé, Ephraïm, l'armure de ma tête, Juda, mon bâton de commandement,
10 Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«	10 "Moab, le bassin où je me lave! sur Edom, je jette ma sandale. Crie donc victoire contre moi,Philistie! "
11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?	11 Qui me mènera dans une ville forte, qui me conduira jusqu'en Edom,
12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,	12 sinon toi, Dieu, qui nous as rejetés, Dieu qui ne sors plus avec nos armées?
13 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.	13 Porte-nous secours dans l'oppression: néant, le salut de l'homme!
	14 Avec Dieu, nous ferons des prouesses, et lui piétinera nos oppresseurs.