A zsoltárok könyve 59

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.	1 In fine, per quelli che sono commutati; nella inscrizione del titolo, a esso David, essendo nella dottrina;
2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!	2 andando in Mosopotamia di Siria e (la Siria di) Sobal, e convertì Ioab, e percosse dodici milia di Edom nella valle delle Saline.
3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!	3 Iddio, tu ci hai scacciati e distrutti; sei adirato, e hai avuto mercè di noi.
4 Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.	4 Commovesti la terra, e conturbasti quella; sana le sue contrizioni, per che si è mossa.
5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;	5 Al tuo popolo dimostrasti la durezza; ne hai abbeverati del vino della compunzione.
6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!	6 Alli tementi te desti per segno; acciò fuggano dalla faccia dell' arco; acciò siano deliberati li tuoi diletti;
7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.	7 fammi salvo colla tua destra, ed esaudi me.
8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«	8 Iddio ha parlato nel santo suo; rallegrerommi, e partirò Sichima, e mensurerò la valle de' tabernacoli.
9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.	9 Mio è Galaad, e mio è Manasse; ed Efraim fortezza del mio capo. Giuda è mio re.
10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.	10 Moab è pentola della mia speranza. In Idumea istenderò il mio calzamento; a me sono suggetti gli estranei.
11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.	11 Chi mi ritornerà nella città fortificata? chi mi ritornerà insino a Idumea?
12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!	12 Or non sei tu, Iddio, che ne spingesti a drieto? e non uscirai, Iddio, nelle tue virtù?
13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért	13 A noi dà l' aiuto nella tribulazione; per che è vana la salute dell' uomo.
14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!	14 In Dio faremo la virtù; e lui ridurrà a niente li nostri tribulanti.
15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;
16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.
17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.
18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!