A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Del maestro de coro. De los hijos de Coré. Poema.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Oh Dios, con nuestros propios oídos lo oímos, nos lo contaron nuestros padres, la obra que tú hiciste en sus días, en los días antiguos,
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 y con tu propia mano. Para plantarlos a ellos, expulsaste naciones, para ensancharlos, maltrataste pueblos;
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 no por su espada conquistaron la tierra, ni su brazo les dio la victoria, sino que fueron tu diestra y tu brazo, y la luz de tu rostro, porque los amabas.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Tú sólo, oh Rey mío, Dios mío, decidías las victorias de Jacob;
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 por ti nosotros hundíamos a nuestros adversarios, por tu nombre pisábamos a nuestros agresores.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 No estaba en mi arco mi confianza, ni mi espada me hizo vencedor;
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 que tú nos salvabas de nuestros adversarios, tú cubrías de vergüenza a nuestros enemigos;
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 en Dios todo el día nos gloriábamos, celebrando tu nombre sin cesar. Pausa.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Y con todo, nos has rechazado y confundido, no sales ya con nuestras tropas,
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 nos haces dar la espalda al adversario, nuestros enemigos saquean a placer.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Como ovejas de matadero nos entregas, y en medio de los pueblos nos has desperdigado;
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 vendes tu pueblo sin ventaja, y nada sacas de su precio.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 De nuestros vecinos nos haces la irrisión, burla y escarnio de nuestros circundantes;
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 mote nos haces entre las naciones, meneo de cabeza entre los pueblos.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Todo el día mi ignominia está ante mí, la vergüenza cubre mi semblante,
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 bajo los gritos de insulto y de blasfemia, ante la faz del odio y la venganza.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Nos llegó todo esto sin haberte olvidado, sin haber traicionado tu alianza.
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 ¡No habían vuelto atrás nuestros corazones, ni habían dejado nuestros pasos tu sendero,
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 para que tú nos aplastaras en morada de chacales, y nos cubrieras con la sombra de la muerte!
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Si hubiésemos olvidado el nombre de nuestro Dios o alzado nuestras manos hacia un dios extranjero,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 ¿no se habría dado cuenta Dios, él, que del corazón conoce los secretos?
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Pero por ti se nos mata cada día, como ovejas de matadero se nos trata.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 ¡Despierta ya! ¿Por qué duermes, Señor? ¡Levántate, no rechaces para siempre!
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 ¿Por qué ocultas tu rostro, olvidas nuestra opresión, nuestra miseria?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Pues nuestra alma está hundida en el polvo, pegado a la tierra nuestro vientre.
	27 ¡Alzate, ven en nuestra ayuda, rescátanos por tu amor!