A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Au maître de chant. Des fils de Coré. Méditation.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Ô Dieu, nos oreilles l’ont entendu, nos pères nous l’ont raconté, ce que tu as fait de leur temps, de ta propre main: c’était dans les jours anciens.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Pour les installer, tu as déplanté des nations; tu les as mis au large en malmenant des peuples.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Ce n’est pas leur épée qui leur donna leur terre, ce n’est pas leur force qui les fit réussir. C’est ta main, c’est ton bras, c’est l’éclat de ta face, parce que tu les aimais.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 C’est toi, mon roi et mon Dieu, qui décides les victoires de Jacob.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Grâce à toi nous enfonçons l’adversaire, grâce à ton Nom nous piétinons celui d’en face.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Je ne mettrai pas ma confiance dans mon arc, et ce n’est pas mon épée qui me sauvera.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 Mais c’est toi qui nous sauves de l’adversaire, c’est toi qui mets l’ennemi en déroute.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 Nous sommes prêts à te louer tous les jours, nous voulons célébrer à jamais ton Nom.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Pourtant tu nous as rejetés, couverts de honte et tu ne sors plus avec nos armées.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Tu nous fais reculer face à l’adversaire et nos ennemis pillent comme ils le veulent.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Tu as fait de nous des moutons d’abattoir, et tu nous as dispersés entre les nations.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Tu vends ton peuple à prix dérisoire sans rien gagner dans l’opération.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Tu nous couvres de honte devant nos voisins, les peuples tout autour en parlent et se moquent.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Tu fais de nous la fable des nations, à l’étranger on fait des gestes de mépris.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Tous les jours je porte mon humiliation. Je vais le visage couvert de honte
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 sous les cris d’insulte et les blasphèmes, et j’ai sous les yeux celui qui hait et se venge.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Que de coups! et nous ne t’avions pas oublié, ni délaissé ton alliance,
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 nos cœurs ne s’étaient pas repris, nos pas n’avaient pas dévié de ta route.
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 Mais tu nous as écrasés au désert des serpents, tu as fait tomber sur nous l’obscurité.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu et tendu nos mains vers un dieu étranger,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 Dieu l’aurait vu, bien sûr, car il connaît les secrets du cœur.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Mais c’est pour toi qu’on nous massacre tous les jours et qu’on nous traite comme moutons d’abattoir.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Réveille-toi, pourquoi dors-tu, Seigneur? Lève-toi, ne nous rejette pas jusqu’au bout.
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Pourquoi cacher ta face? Oublies-tu notre misère et l’oppression?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Nous nous traînons dans la poussière, non pas vivants mais rampant sur la terre.
	27 Debout, viens nous secourir, fais honneur à ta bonté et libère-nous.