A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 De Davi. Lutai, Senhor, contra os que me atacam; combatei meus adversários.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Empunhai o broquel e o escudo, e erguei-vos em meu socorro.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Brandi a lança e sustai meus perseguidores. Dizei à minha alma: Eu sou a tua salvação.
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Sejam confundidos e envergonhados os que odeiam a minha vida, recuem humilhados os que tramam minha desgraça.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Sejam como a palha levada pelo vento, quando o anjo do Senhor vier acossá-los.
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 Torne-se tenebroso e escorregadio o seu caminho, quando o anjo do Senhor vier persegui-los,
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 porquanto sem razão me armaram laços; para me perder, cavaram um fosso sem motivo.
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 Venha sobre eles de improviso a ruína; apanhe-os a rede por eles mesmos preparada, caiam eles próprios na cova que abriram.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Então a minha alma exultará no Senhor, e se alegrará pelo seu auxílio.
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 Todas as minhas potências dirão: Senhor, quem é semelhante a vós? Vós que livrais o desvalido do opressor, o mísero e o pobre de quem os despoja.
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Surgiram apaixonadas testemunhas, interrogaram-me sobre faltas que ignoro,
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 pagaram-me o bem com o mal. Oh, desolação para a minha alma!
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Contudo, quando eles adoeciam, eu me revestia de saco, extenuava-me em jejuns e rezava.
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.	14 Andava triste, como se tivesse perdido um amigo, um irmão; abatido, me vergava como quem chora por sua mãe.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.	15 Quando tropecei, eles se reuniram para se alegrar; eles me dilaceraram sem parar.
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.	16 Puseram-me à prova, escarneceram de mim, rangeram os dentes contra mim.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.	17 Senhor, até quando assistireis impassível a este espetáculo? Arrancai desses leões a minha vida, livrai-me a alma de seus rugidos.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.	18 Vou render-vos graças publicamente, eu vos louvarei na presença da multidão.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.	19 Não se regozijem de mim meus pérfidos inimigos, nem tramem com os olhos os que me odeiam sem motivo,
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.	20 pois nunca têm palavras de paz: e armam ciladas contra a gente tranqüila da terra,
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«	21 escancaram para mim a boca, dizendo: Ah! Ah! Com os nossos olhos, nós o vimos!
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!	22 Vós também, Senhor, vistes! Não guardeis silêncio. Senhor, não vos aparteis de mim.
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!	23 Acordai e levantai-vos para me defender, ó meu Deus e Senhor meu, em prol de minha causa!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,	24 Julgai-me, Senhor, segundo vossa justiça. Ó meu Deus, que não se regozijem à minha custa!
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«	25 Não pensem em seus corações: Ah, tivemos sorte! Não digam: Nós o devoramos!
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.	26 Sejam confundidos todos juntos e se envergonhem os que se alegram com meus males, cubram-se de pejo e ignomínia os que se levantam orgulhosamente contra mim.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«	27 Mas exultem e se alegrem os favoráveis à minha causa e digam sem cessar: Glorificado seja o Senhor, que quis a salvação de seu servo!
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.	28 E a minha língua proclamará vossa justiça, dando-vos perpétuos louvores.