A zsoltárok könyve 122

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«	1 (Salmo graduale). Io alzo gli occhi miei a te, che stai nei cieli.
2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!	2 Ecco, come gli occhi dei servi son volti alla mano dei loro padroni, come gli occhi dell'ancella son volti alla mano della sua padrona, così gli occhi nostri stan volti al Signore Dio nostro, finché non si muova a pietà di noi.
3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.	3 Abbi pietà di noi, o Signore, abbi pietà di noi, perchè siamo troppo sazi di vituperi,
4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.	4 Perché l'anima nostra è troppo sazia dello scherno dei ricchi e del disprezzo dei superbi.
5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.