A zsoltárok könyve 122

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«	1 - Cantico de' gradini. A Te inalzo i miei occhi, che dimori ne' cieli.
2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!	2 Ecco! Come gli occhi de' servi [son fissi] alle mani de' loro padroni, come gli occhi dell'ancella alla mano della sua signora, così gli occhi nostri al Signore Iddio nostro, finchè abbia pietà di noi.
3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.	3 Abbi pietà di noi, o Signore, abbi di noi pietà! Perchè troppo siam pieni di sprezzo,
4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.	4 perchè troppo n'[è] piena l'anima nostra: [siamo oggetto di] ludibrio per i facoltosi e [di] sprezzo per i superbi!
5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.