A zsoltárok könyve 121

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?	1 In my trouble I cried to the Lord: and he heard me.
2 Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta.	2 O Lord, deliver my soul from wicked lips, and a deceitful tongue.
3 Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz!	3 What shall be given to thee, or what shall be added to thee, to a deceitful tongue.
4 Bizony nem szunnyad és nem alszik, aki Izraelt őrzi.	4 The sharp arrows of the mighty, with coals that lay waste.
5 Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged, ő áll jobbod felől.	5 Woe is me, that my sojourning is prolonged! I have dwelt with the inhabitants of cedar:
6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjszaka a hold.	6 my soul hath been long a sojourner.
7 Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet,	7 With them that hate peace I was peaceable: when I spoke to them they fought against me without cause.
8 Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké.