Jób könyve 32

¹ Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.

² Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.

³ De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.

⁴ Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.

⁵ De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.

⁶ Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.

⁷ Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.

⁸ De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.

⁹ Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.

¹⁰ Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!

¹¹ Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,

¹² odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.

¹³ Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’

¹⁴ Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.

¹⁵ Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.

¹⁶ Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,

¹⁷ én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!

¹⁸ Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;

¹⁹ A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.

²⁰ Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.

²¹ Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,

²² mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!