Jób könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.	1 Aquellos tres hombres dejaron de replicar a Job, porque se tenía por justo.
2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.	2 Entonces montó en cólera Elihú, hijo de Barakel el buzita, de la familia de Ram. Su cólera se inflamó contra Job, porque pretendía tener razón frente a Dios;
3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.	3 y también contra sus tres amigos, porque no habían hallado ya nada que replicar y de esa manera habían dejado mal a Dios.
4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.	4 Mientras hablaban ellos con Job, Elihú se había mantenido a la expectativa, porque eran más viejos que él.
5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.	5 Pero cuando vio que en la boca de los tres hombres ya no quedaba respuesta, montó en cólera.
6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.	6 Tomó, pues, la palabra Elihú, hijo de Barakel el buzita, y dijo: Soy pequeño en edad, y vosotros sois viejos; por eso tenía miedo, me asustaba el declararos mi saber.
7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.	7 Me decía yo: «Hablará la edad, los muchos años enseñarán sabiduría.»
8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.	8 Pero en verdad, es un soplo en el hombre, es el espíritu de Sadday lo que hace inteligente.
9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.	9 No son sabios los que están llenos de años, ni los viejos quienes comprenden lo que es justo.
10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!	10 Por eso he dicho: Escuchadme, voy a declarar también yo mi saber.
11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,	11 Hasta ahora vuestras razones esperaba, prestaba oído a vuestros argumentos; mientras tratabais de buscar vocablos,
12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.	12 tenía puesta en vosotros mi atención. Y veo que ninguno a Job da réplica, nadie de entre vosotros a sus dichos responde.
13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’	13 No digáis, pues: «Hemos hallado la sabiduría; nos instruye Dios, no un hombre.»
14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.	14 No hilaré yo palabras como ésas, no le replicaré en vuestros términos.
15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.	15 Han quedado vencidos, no han respondido más: les han faltado las palabras.
16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,	16 He esperado, pero ya que no hablan, puesto que se han quedado sin respuesta,
17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!	17 responderé yo por mi parte, declararé también yo mi saber.
18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;	18 Pues estoy lleno de palabras, me urge un soplo desde dentro.
19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.	19 Es, en mi seno, como vino sin escape, que hace reventar los odres nuevos.
20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.	20 Hablaré para desahogarme, abriré los labios y replicaré.
21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,	21 No tomaré el partido de ninguno, a nadie adularé.
22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!	22 Pues yo no sé adular: bien pronto me aventaría mi Hacedor.