Jób könyve 12

¹ Erre Jób így válaszolt:

² »Tehát csak ti vagytok-e emberek, és veletek kihal a bölcsesség?

³ Nekem is van eszem, úgy mint nektek; nem is vagyok nálatok alábbvaló, mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?

⁴ Kikacagja a saját barátja azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált! Kinevetik az igaz jámborságát!

⁵ A balsorsnak megvetés jár! – gondolja a jómódban élő; rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.

⁶ Bőséget élveznek a garázdák sátrai, és bizton vannak, akik Istent ingerlik, holott ő adott mindent kezükbe.

⁷ Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak, az ég madarait, majd megjelentik neked,

⁸ szólj a földnek, és elmondja neked, s elbeszélik a tenger halai.

⁹ Ki ne tudná mindezek közül, hogy ezeket az Úr keze alkotta.

¹⁰ Az ő kezében van minden élőlény párája és minden emberi testnek lelke!

¹¹ Nemde a szavakat a fül vizsgálja, miként az ízt a falatozó ínye!

¹² ‘A vénekben lakozik a bölcsesség, s a hosszú életben az okosság’.

¹³ De Nála van a bölcsesség és az erő, övé a tanács és az okosság.

¹⁴ Ha ő leront, nincs aki felépítsen, ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.

¹⁵ Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad, ha elereszti őket, feldúlják a földet.

¹⁶ Nála van az erő és az előrelátás, ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;

¹⁷ balga végre viszi a tanácsadókat, és elveszi a bírák eszét;

¹⁸ feloldja a királyok övét, és kötelet fon derekukra;

¹⁹ papokat elhurcol dicstelenül, és kiforgatja a hatalmasokat.

²⁰ Elváltoztatja az igazmondók ajkát, és elveszi az öregek eszét.

²¹ Gyalázatot áraszt a fejedelmekre, és felemeli az elnyomottakat.

²² Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét, és napvilágra hozza a halál árnyékát;

²³ naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk, a bukottakat pedig talpra állítja;

²⁴ megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit, megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;

²⁵ tapogatnak a sötétben, világosság nélkül, támolyogni engedi őket, mint a részegeket.