Acts of the Apostles 14

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And it came to pass in Iconium, that they entered together into the synagogue of the Jews, and so spoke that a very great multitude both of the Jews and of the Greeks did believe.	1 Ikóniumban pedig az történt, hogy mindnyájan bementek a zsidók zsinagógájába és beszéltek, úgyhogy a zsidók és görögök nagy sokasága hívő lett.
2 But the unbelieving Jews stirred up and incensed the minds of the Gentiles against the brethren.	2 Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felizgatták és felbőszítették a pogányok lelkét a testvérek ellen.
3 A long time therefore they abode there, dealing confidently in the Lord, who gave testimony to the word of his grace, granting signs and wonders to be done by their hands.	3 Mégis ott maradtak azért jó ideig, és bizakodva fáradoztak az Úrban, aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett; megengedte ugyanis, hogy jelek és csodák történjenek a kezük által.
4 And the multitude of the city was divided; and some of them indeed held with the Jews, but some with the apostles.	4 A város lakossága azonban megoszlott. Egyesek ugyanis a zsidókkal, mások viszont az apostolokkal tartottak.
5 And when there was an assault made by the Gentiles and the Jews with their rulers, to use them contumeliously, and to stone them:	5 Mikor pedig a pogányok és a zsidók a főembereikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sőt megkövezzék őket,
6 They understanding it, fled to Lystra, and Derbe, cities of Lycaonia, and to the whole country round about, and were there preaching the gospel.	6 és ők értesültek erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba.
7 And there sat a certain man at Lystra, impotent in his feet, a cripple from his mother's womb, who never had walked.	7 Mindenütt hirdették az evangéliumot.
8 This same heard Paul speaking. Who looking upon him, and seeing that he had faith to be healed,	8 Volt Lisztrában egy béna lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.
9 Said with a loud voice: Stand upright on thy feet. And he leaped up, and walked.	9 Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában,
10 And when the multitudes had seen what Paul had done, they lifted up their voice in the Lycaonian tongue, saying: The gods are come down to us in the likeness of men;	10 fennhangon azt mondta: »Állj fel egyenesen, a lábaidra!« Az felugrott és járkált.
11 And they called Barnabas, Jupiter: but Paul, Mercury; because he was chief speaker.	11 Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: »Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!«
12 The priest also of Jupiter that was before the city, bringing oxen and garlands before the gate, would have offered sacrifice with the people.	12 Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót.
13 Which, when the apostles Barnabas and Paul had heard, rending their clothes, they leaped out among the people, crying,	13 A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.
14 And saying: Ye men, why do ye these things? We also are mortals, men like unto you, preaching to you to be converted from these vain things, to the living God, who made the heaven, and the earth, and the sea, and all things that are in them:	14 Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé,
15 Who in times past suffered all nations to walk in their own ways.	15 és ezt mondták: »Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van .
16 Nevertheless he left not himself without testimony, doing good from heaven, giving rains and fruitful seasons, filling our hearts with food and gladness.	16 A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon,
17 And speaking these things, they scarce restrained the people from sacrificing to them.	17 de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.«
18 Now there came thither certain Jews from Antioch, and Iconium: and persuading the multitude, and stoning Paul, drew him out of the city, thinking him to be dead.	18 Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.
19 But as the disciples stood round about him, he rose up and entered into the city, and the next day he departed with Barnabas to Derbe.	19 Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt.
20 And when they had preached the gospel to that city, and had taught many, they returned again to Lystra, and to Iconium, and to Antioch:	20 De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe.
21 Confirming the souls of the disciples, and exhorting them to continue in the faith: and that through many tribulations we must enter into the kingdom of God.	21 Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.
22 And when they had ordained to them priests in every church, and had prayed with fasting, they commended them to the Lord, in whom they believed.	22 Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.
23 And passing through Pisidia, they came into Pamphylia.	23 S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.
24 And having spoken the word of the Lord in Perge, they went down into Attalia:	24 Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak.
25 And thence they sailed to Antioch, from whence they had been delivered to the grace of God, unto the work which they accomplished.	25 Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába,
26 And when they were come, and had assembled the church, they related what great things God had done with them, and how he had opened the door of faith to the Gentiles.	26 onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára.
27 And they abode no small time with the disciples.	27 Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak.
	28 Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.