Luke 22

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Now the feast of unleavened bread, which is called the pasch, was at hand.	1 Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak.
2 And the chief priests and the scribes sought how they might put Jesus to death: but they feared the people.	2 A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.
3 And Satan entered into Judas, who was surnamed Iscariot, one of the twelve.	3 Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek.
4 And he went, and discoursed with the chief priests and the magistrates, how he might betray him to them.	4 Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe.
5 And they were glad, and covenanted to give him money.	5 Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.
6 And he promised. And he sought opportunity to betray him in the absence of the multitude.	6 Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.
7 And the day of the unleavened bread came, on which it was necessary that the pasch should be killed.	7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
8 And he sent Peter and John, saying: Go, and prepare for us the pasch, that we may eat.	8 Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!«
9 But they said: Where wilt thou that we prepare?	9 Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?«
10 And he said to them: Behold, as you go into the city, there shall meet you a man carrying a pitcher of water: follow him into the house where he entereth in.	10 Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,
11 And you shall say to the goodman of the house: The master saith to thee, Where is the guest chamber, where I may eat the pasch with my disciples?	11 és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’
12 And he will shew you a large dining room, furnished; and there prepare.	12 Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.«
13 And they going, found as he had said to them, and made ready the pasch.	13 Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
14 And when the hour was come, he sat down, and the twelve apostles with him.	14 Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt,
15 And he said to them: With desire I have desired to eat this pasch with you, before I suffer.	15 és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.
16 For I say to you, that from this time I will not eat it, till it be fulfilled in the kingdom of God.	16 Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.«
17 And having taken the chalice, he gave thanks, and said: Take, and divide it among you:	17 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.
18 For I say to you, that I will not drink of the fruit of the vine, till the kingdom of God come.	18 Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.«
19 And taking bread, he gave thanks, and brake; and gave to them, saying: This is my body, which is given for you. Do this for a commemoration of me.	19 Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«
20 In like manner the chalice also, after he had supped, saying: This is the chalice, the new testament in my blood, which shall be shed for you.	20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.
21 But yet behold, the hand of him that betrayeth me is with me on the table.	21 De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.
22 And the Son of man indeed goeth, according to that which is determined: but yet, woe to that man by whom he shall be betrayed.	22 Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!«
23 And they began to inquire among themselves, which of them it was that should do this thing.	23 Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?
24 And there was also a strife amongst them, which of them should seem to be the greater.	24 Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.
25 And he said to them: The kings of the Gentiles lord it over them; and they that have power over them, are called beneficent.	25 Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat.
26 But you not so: but he that is the greater among you, let him become as the younger; and he that is the leader, as he that serveth.	26 Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.
27 For which is greater, he that sitteth at table, or he that serveth? Is it not he that sitteth at table? But I am in the midst of you, as he that serveth:	27 Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.
28 And you are they who have continued with me in my temptations:	28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
29 And I dispose to you, as my Father hath disposed to me, a kingdom;	29 ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,
30 That you may eat and drink at my table, in my kingdom: and may sit upon thrones, judging the twelve tribes of Israel.	30 hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.
31 And the Lord said: Simon, Simon, behold Satan hath desired to have you, that he may sift you as wheat:	31 Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32 But I have prayed for thee, that thy faith fail not: and thou, being once converted, confirm thy brethren.	32 de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.«
33 Who said to him: Lord, I am ready to go with thee, both into prison, and to death.	33 Ő erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!«
34 And he said: I say to thee, Peter, the cock shall not crow this day, till thou thrice deniest that thou knowest me. And he said to them:	34 De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«
35 When I sent you without purse, and scrip, and shoes, did you want anything?	35 Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?«
36 But they said: Nothing. Then said he unto them: But now he that hath a purse, let him take it, and likewise a scrip; and he that hath not, let him sell his coat, and buy a sword.	36 Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot.
37 For I say to you, that this that is written must yet be fulfilled in me: And with the wicked was he reckoned. For the things concerning me have an end.	37 Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’ . Mert ami rólam szól, az beteljesedik.«
38 But they said: Lord, behold here are two swords. And he said to them, It is enough.	38 Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«
39 And going out, he went, according to his custom, to the mount of Olives. And his disciples also followed him.	39 Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.
40 And when he was come to the place, he said to them: Pray, lest ye enter into temptation.	40 Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«
41 And he was withdrawn away from them a stone's cast; and kneeling down, he prayed,	41 Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
42 Saying: Father, if thou wilt, remove this chalice from me: but yet not my will, but thine be done.	42 »Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.«
43 And there appeared to him an angel from heaven, strengthening him. And being in an agony, he prayed the longer.	43 Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.
44 And his sweat became as drops of blood, trickling down upon the ground.	44 A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.
45 And when he rose up from prayer, and was come to his disciples, he found them sleeping for sorrow.	45 Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.
46 And he said to them: Why sleep you? arise, pray, lest you enter into temptation.	46 Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«
47 As he was yet speaking, behold a multitude; and he that was called Judas, one of the twelve, went before them, and drew near to Jesus, for to kiss him.	47 Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.
48 And Jesus said to him: Judas, dost thou betray the Son of man with a kiss?	48 Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?«
49 And they that were about him, seeing what would follow, said to him: Lord, shall we strike with the sword?	49 Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?«
50 And one of them struck the servant of the high priest, and cut off his right ear.	50 Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51 But Jesus answering, said: Suffer ye thus far. And when he had touched his ear, he healed him.	51 De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.
52 And Jesus said to the chief priests, and magistrates of the temple, and the ancients, that were come unto him: Are ye come out, as it were against a thief, with swords and clubs?	52 Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.
53 When I was daily with you in the temple, you did not stretch forth your hands against me: but this is your hour, and the power of darkness.	53 Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«
54 And apprehending him, they led him to the high priest's house. But Peter followed afar off.	54 Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte.
55 And when they had kindled a fire in the midst of the hall, and were sitting about it, Peter was in the midst of them.	55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült.
56 Whom when a certain servant maid had seen sitting at the light, and had earnestly beheld him, she said: This man also was with him.	56 Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!«
57 But he denied him, saying: Woman, I know him not.	57 De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!«
58 And after a little while, another seeing him, said: Thou also art one of them. But Peter said: O man, I am not.	58 Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!«
59 And after the space, as it were of one hour, another certain man affirmed, saying: Of a truth, this man was also with him; for he is also a Galilean.	59 Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.«
60 And Peter said: Man, I know not what thou sayest. And immediately, as he was yet speaking, the cock crew.	60 Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.
61 And the Lord turning looked on Peter. And Peter remembered the word of the Lord, as he had said: Before the cock crow, thou shalt deny me thrice.	61 Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.«
62 And Peter going out, wept bitterly.	62 Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.
63 And the men that held him, mocked him, and struck him.	63 A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt.
64 And they blindfolded him, and smote his face. And they asked him, saying: Prophesy, who is it that struck thee?	64 Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?«
65 And blaspheming, many other things they said against him.	65 És egyéb szidalmakkal is illették.
66 And as soon as it was day, the ancients of the people, and the chief priests and scribes, cane together; and they brought him into their council, saying: If thou be the Christ, tell us.	66 Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!«
67 And he saith to them: If I shall tell you, you will not believe me.	67 Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;
68 And if I shall also ask you, you will not answer me, nor let me go.	68 ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.
69 But hereafter the Son of man shall be sitting on the right hand of the power of God.	69 De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni« .
70 Then said they all: Art thou then the Son of God? Who said: You say that I am.	70 Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«
71 And they said: What need we any further testimony? for we ourselves have heard it from his own mouth.	71 Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«