Cantico 7

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 O figliuola di principe, quanto son belli i tuoi piedi nel lor calzamento! Le giunture delle tue membra son come monili Di lavoro di mani d’artefice.	1 Perdülj, perdülj, Szulamit! Perdülj, perdülj! Hadd nézzünk! Mit akartok nézni Szulamiton? Csak nem a tábori körtáncot?
2 Il tuo seno è come una tazza rotonda, Nella quale non manchi mai il vino profumato; Il tuo corpo è un mucchio di grano, Intorniato di gigli.	2 Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi leányzó! Csípőd hajlása, mint a nyaklánc, mely művészkezek alkotása.
3 I tuoi due seni Paiono due cavrioletti gemelli.	3 Köldököd kerekded csésze, sohase legyen kevert bor híján! Hasad olyan, mint a búzarakás, melyet liliom szegélyez.
4 Il tuo collo pare una torre d’avorio; E gli occhi tuoi le pescine che sono in Hesbon, Presso alla porta di Bat-rabbim; Il tuo naso pare la Torre del Libano Che riguarda verso Damasco.	4 Két melled olyan, mint a gazella két ikerfia.
5 Il tuo capo sopra te pare un Carmel, E la chioma del tuo capo sembra di porpora, Il re è tenuto prigione dalle tue treccie.	5 A nyakad, mint elefántcsont torony, szemeid, mint Hesebon tavai a népes város kapujánál; orrod, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé tekint.
6 Quanto sei bella, e quanto sei piacevole, O amor mio, fra tutte le delizie!	6 Fejed, mint a Kármel, fejed haja, mint a bíbor, omló hullámai királyt fűznek rabláncra.
7 Questa tua statura è simile ad una palma, Ed i tuoi seni a grappoli d’uva.	7 De szép vagy, milyen bájos, te kedves, te gyönyörűséggel teljes!
8 Io ho detto: Io salirò sopra la palma, E mi appiglierò a’ suoi rami; Ed i tuoi seni saranno ora come grappoli di vite, E l’odor del tuo alito come quello de’ pomi;	8 Termeted pálmafához hasonló, és melleid datolyafürthöz.
9 E la tua bocca sarà come il buon vino, Che cola dolcemente per il mio amico, E scivola fra le labbra de’ dormenti	9 Azt mondtam magamban: »Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok.« Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata,
10 Io son del mio amico, E il suo desiderio è verso me.	10 a szád legyen bor a legjavából, méltó arra, hogy kedvesem igya, hogy ajkával és fogával érintse!
11 Vieni, amico mio, usciamo a’ campi, Passiam la notte nelle ville.	11 A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped.
12 Leviamoci la mattina, per andare alle vigne; Veggiamo se la vite è fiorita, se l’agresto si scopre, Se i melagrani hanno messe le lor bocce; Quivi ti darò i miei amori.	12 Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon:
13 Le mandragole rendono odore, E in su gli usci nostri vi son delizie d’ogni sorta, E nuove, e vecchie, Le quali io ti ho riposte, amico mio	13 reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!
	14 A mandragórák illatot árasztanak, s ajtónk előtt mindenféle pompás gyümölcs; frisset is, régit is tettem el számodra, kedvesem!