Salmos 142

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Poema de David. Cuando estaba en la cueva. Oración.	1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.
2 Invocaré al Señor con toda mi voz, con toda mi voz suplicaré al Señor;	2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.
3 expondré mi queja ante él, expresaré mi angustia en su presencia.	3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.
4 Ya se me acaba el aliento, pero tú conoces mi camino: en la senda por donde voy me han ocultado una trampa.	4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.
5 Miro a la derecha, observo, y no hay nadie que se ocupe de mí; ya no tengo dónde refugiarme, nadie se interesa por mi vi da.	5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.
6 Por eso clamo a ti, Señor, y te digo: «Tú eres mi refugio, mi herencia en la tierra de los vivientes».	6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.
7 Atiende a mi clamor, porque estoy en la miseria; líbrame de mis perseguidores, porque son más fuertes que yo.	7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.
8 Sácame de la prisión, y daré gracias a tu Nombre: porque los justos esperan que me concedas tu favor.	8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«