Job 24

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¿Por qué Sadday no se reserva tiempos, y los que le conocen no contemplan sus días?	1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
2 Los malvados remueven los mojones, roban el rebaño y su pastor.	2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
3 Se llevan el asno de los huérfanos, toman en prenda el buey de la viuda.	3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,
4 Los mendigos tienen que retirarse del camino, a una se ocultan los pobres del país.	4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5 Como onagros del desierto salen a su tarea, buscando presa desde el alba, y a la tarde, pan para sus crías.	5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
6 Cosechan en el campo del inicuo, vendimian la viña del malvado.	6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
7 Pasan la noche desnudos, sin vestido, sin cobertor contra el frío.	7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.
8 Calados por el turbión de las montañas, faltos de abrigo, se pegan a la roca.	8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
9 Al huérfano se le arranca del pecho, se toma en prenda al niño del pobre.	9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.
10 Desnudos andan, sin vestido; hambrientos, llevan las gavillas.	10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,
11 Pasan el mediodía entre dos paredes, pisan los lagares y no quitan la sed.	11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
12 Desde la ciudad gimen los que mueren, el herido de muerte pide auxilio, ¡y Dios sigue sordo a la oración!	12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.
13 Otros hay rebeldes a la luz: no reconocen sus caminos ni frecuentan sus senderos.	13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:
14 Aún no es de día cuando el asesino se levanta para matar al pobre y al menesteroso. Por la noche merodea el ladrón.	14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.
15 El ojo del adúltero el crepúsculo espía: «Ningún ojo - dice - me divisa», y cubre su rostro con un velo.	15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’
16 Las casas perfora en las tinieblas. Durante el día se ocultan los que no quieren conocer la luz.	16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
17 Para todos ellos la mañana es sombra, porque sufren entonces sus terrores.	17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18 No es más que una paja sobre el agua, su hacienda es maldita en el país, nadie toma el camino de su viña.	18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
19 Como el calor de sequía arrebata el agua de nieve, así el seol al que ha pecado.	19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.
20 El seno que le formó se olvida de él, y su nombre no se recuerda más. Así la iniquidad es desgajada como un árbol.	20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
21 Maltrataba a la estéril, la que no da a luz, y a la viuda no trataba bien.	21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.
22 Pero Aquel que agarra con su fuerza a los tiranos se levanta, y va el otro no cuenta con la vida.	22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.
23 Le dejaba apoyarse con seguridad, pero sus ojos vigilaban sus caminos.	23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.
24 Se encumbró por un instante, y ya no existe, se abate como el armuelle que se corta, como la cresta de la espiga se amustia.	24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’
25 ¿No es así? ¿quién me puede desmentir y reducir a nada mi palabra?	25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«