Isaia 16

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Signore, manda fuori l'agnello signoreggiatore della terra; della pietra del deserto insino al monte [della figliuola] di Sion.	1 Küldjetek bárányt az ország uralkodójának Szelából a sivatag felé, Sion leányának hegyére!
2 E sarà; come uccello fuggente, pulcino volante fuori del nido, così saranno le figliuole di Moab nel trassilimento di Arnon.	2 Akkor majd, mint menekülő madár és mint fészkükből elkergetett madárfiókák, olyanok lesznek Moáb leányai az Arnon gázlóinál.
3 E fa consiglio, e costringi lo radunamento del concilio; poni come la notte la tua ombra nel mezzo dì; nascondi li fuggenti, e non tradire li vaghi.	3 Adj tanácsot, szolgáltass igazságot, tedd árnyékodat délben olyanná, mint az éj! Rejtsd el az elűzötteket, a menekülőt ne áruld el!
4 Li miei fuggitivi abiteranno teco; o tu, Moab, fa che tu sia loro ripostiglio dalla faccia de' guastatori; la polvere è finita, e lo misero è consumato; e quello che conculcava la terra è venuto meno.	4 Hadd lakjanak nálad a Moábból elűzöttek, légy rejtekhelyük a pusztító elől! Mert vége lesz az elnyomásnak, megszűnik a pusztítás, eltűnik az eltipró az országból.
5 E la sedia si apparecchierà nella misericordia, e sederà sopra quella nella verità nel tabernacolo di David, giudicante e domandante giudicio, e velocemente rendente quello che è giusto.	5 Akkor majd trón készül a kegyelem által, és azon hűségben ül Dávid sátrában a bíró, aki keresi a jogot, és gyors az igazságtevésben.
6 Noi udimmo la superbia di Moab, e certo ch' è molto superbo; la sua superbia e la sua arroganza e la sua indignazione è più che la sua fortezza.	6 Hallottunk Moáb gőgjéről: büszke nagyon; kevélységéről, gőgjéről és haragjáról, üres kérkedéséről.
7 Però urlerà Moab a Moab, tutto urlerà; a quelli che si rallegrano nel muro del mattone cotto, parlate le piaghe sue.	7 Ezért jajgatnak a moabiták Moáb miatt, valamennyien jajgatnak; Kír-Heresz kalácsai után sóhajtoznak bizony leverten.
8 Però che le ville di Esebon sono deserte, e la vigna di Sabama li signori delle genti tagliorono; le sue battitture pervennero insino a Iazer; ed errarono (la via) nel deserto, e li suoi arfosi furono lasciati, e passarono lo mare.	8 Mert Hesbon szőlőültetvényei elhervadnak, és Sibma szőlőtője is; a nemzetek urai levágják vesszőit, pedig Jázerig értek, szerteszét kúsztak a pusztában; indái kiterjeszkedtek, túlnyúltak a tengeren.
9 Sopra questo io piagnerò nel pianto di Iazer sopra la vigna di Sabama; o Esebon ed Eleale, io ti inebrierò colla mia lacrima, però che la voce. delli conculcatori corsa è sopra la tua vendemmia e sopra la tua ricolta.	9 Ezért siratom Jázer sírásával Sibma szőlőtőjét; elárasztlak könnyeimmel, Hesbon és Elále, mert szüretedkor s aratásodra csatakiáltás hangzott.
10 E la letizia e la allegrezza sarà tolta di Carmelo (cioè di quello monte), e non si rallegrerà nelle vigne; e non ancora calcherà lo vino nel canale, quello che soleva calcare; io hoe tolta la voce de' calcatori.	10 Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, és a szőlőkben nem vigadnak, nem kiáltoznak. Bort a sajtóban nem tapos a taposó, az örömkiáltás megszűnt.
11 Sopra questo lo mio ventre sonerà a Moab come una citara, e le mie interiora alle mura del mattone cotto.	11 Ezért zokog bensőm Moábért, miként a citera, és szívem Kír-Hereszért.
12 E sarà; quando apparirà suso quello che Moab hae affaticato sopra le sue alture, entrerà tra li suoi santi per pregare, e non gli varrà.	12 Ezek után, ha Moáb megjelenik, ha fáradozik a magaslaton, és bemegy szentélyébe, hogy imádkozzék, nem ér el semmit.
13 Questa è la parola, che parlò Iddio a Moab allora.	13 Ez az az ige, amelyet az Úr egykor Moábról mondott.
14 E ora parlò Iddio, e disse: in tre anni, quasi come li anni del mercenaio, sarà tolta la gloria di Moab sopra ogni populo, e sarà lasciata in lui a modo d' uno racimolo piccolo, e non ve ne sarà.	14 Most pedig így szól az Úr: »Még három olyan év, mint a béres évei, és csúffá lesz Moáb nemessége, az egész nagy tömeggel együtt; s maradéka kevés lesz, kicsi és nem sok.«