Isaiah (ישעיה) - Isaia 79

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 מִזְמֹור לְאָסָף אֱ‍לֹהִים בָּאוּ גֹויִם ׀ בְּנַחֲלָתֶךָ טִמְּאוּ אֶת־הֵיכַל קָדְשֶׁךָ שָׂמוּ אֶת־יְרוּשָׁלִַם לְעִיִּים	1 Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2 נָתְנוּ אֶת־נִבְלַת עֲבָדֶיךָ מַאֲכָל לְעֹוף הַשָּׁמָיִם בְּשַׂר חֲסִידֶיךָ לְחַיְתֹו־אָרֶץ	2 Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak.
3 שָׁפְכוּ דָמָם ׀ כַּמַּיִם סְבִיבֹות יְרוּשָׁלִָם וְאֵין קֹובֵר	3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.
4 הָיִינוּ חֶרְפָּה לִשְׁכֵנֵינוּ לַעַג וָקֶלֶס לִסְבִיבֹותֵינוּ	4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
5 עַד־מָה יְהוָה תֶּאֱנַף לָנֶצַח תִּבְעַר כְּמֹו־אֵשׁ קִנְאָתֶךָ	5 Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
6 שְׁפֹךְ חֲמָתְךָ אֶל־הַגֹּויִם אֲשֶׁר לֹא־יְדָעוּךָ וְעַל מַמְלָכֹות אֲשֶׁר בְּשִׁמְךָ לֹא קָרָאוּ	6 A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet.
7 כִּי אָכַל אֶת־יַעֲקֹב וְאֶת־נָוֵהוּ הֵשַׁמּוּ	7 Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét!
8 אַל־תִּזְכָּר־לָנוּ עֲוֹנֹת רִאשֹׁנִים מַהֵר יְקַדְּמוּנוּ רַחֲמֶיךָ כִּי דַלֹּונוּ מְאֹד	8 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.
9 עָזְרֵנוּ ׀ אֱלֹהֵי יִשְׁעֵנוּ עַל־דְּבַר כְּבֹוד־שְׁמֶךָ וְהַצִּילֵנוּ וְכַפֵּר עַל־חַטֹּאתֵינוּ לְמַעַן שְׁמֶךָ	9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
10 לָמָּה ׀ יֹאמְרוּ הַגֹּויִם אַיֵּה אֱ‍לֹהֵיהֶם יִוָּדַע [בַּגִּיִּים כ] (בַּגֹּויִם ק) לְעֵינֵינוּ נִקְמַת דַּם־עֲבָדֶיךָ הַשָּׁפוּךְ	10 Miért mondják a pogányok között: »Hol van az ő Istenük?« Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
11 תָּבֹוא לְפָנֶיךָ אֶנְקַת אָסִיר כְּגֹדֶל זְרֹועֲךָ הֹותֵר בְּנֵי תְמוּתָה	11 Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
12 וְהָשֵׁב לִשְׁכֵנֵינוּ בְעָתַיִם אֶל־חֵיקָם חֶרְפָּתָם אֲשֶׁר חֵרְפוּךָ אֲדֹנָי	12 Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram.
13 וַאֲנַחְנוּ עַמְּךָ ׀ וְצֹאן מַרְעִיתֶךָ נֹודֶה לְּךָ לְעֹולָם לְדֹר וָדֹר נְסַפֵּר תְּהִלָּתֶךָ	13 Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!