Psalmi 139

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. David. Psalmus. Domine, scrutatus es et cognovisti me,	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 tu cognovisti sessionem meam et resurrectionem meam. Intellexisti cogitationes meas de longe,	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 semitam meam et accubitum meum investigasti. Et omnes vias meas perspexisti,	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 quia nondum est sermo in lingua mea, et ecce, Domine, tu novisti omnia.	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 A tergo et a fronte coartasti me et posuisti super me manum tuam.	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Mirabilis nimis facta est scientia tua super me, sublimis, et non attingam eam.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 Quo ibo a spiritu tuo et quo a facie tua fugiam?	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Si ascendero in caelum, tu illic es; si descendero in infernum, ades.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Si sumpsero pennas aurorae et habitavero in extremis maris,	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 etiam illuc manus tua deducet me, et tenebit me dextera tua.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Si dixero: “ Forsitan tenebrae compriment me, et nox illuminatio erit circa me ”,	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 etiam tenebrae non obscurabuntur a te, et nox sicut dies illuminabitur - sicut tenebrae eius ita et lumen eius -.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 Quia tu formasti renes meos, contexuisti me in utero matris meae.	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 Confitebor tibi, quia mirabiliter plasmatus sum; mirabilia opera tua, et anima mea cognoscit nimis.	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 Non sunt abscondita ossa mea a te, cum factus sum in occulto, contextus in inferioribus terrae.	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Imperfectum adhuc me viderunt oculi tui, et in libro tuo scripti erant omnes dies: ficti erant, et nondum erat unus ex eis.	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Mihi autem nimis pretiosae cogitationes tuae, Deus; nimis gravis summa earum.	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 Si dinumerabo eas, super arenam multiplicabuntur; si ad finem pervenerim, adhuc sum tecum.	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Utinam occidas, Deus, peccatores; viri sanguinum, declinate a me.	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 Qui loquuntur contra te maligne: exaltantur in vanum contra te.	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Nonne, qui oderunt te, Domine, oderam et insurgentes in te abhorrebam?	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Perfecto odio oderam illos, et inimici facti sunt mihi.	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Scrutare me, Deus, et scito cor meum; proba me et cognosce semitas meas	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 et vide, si via vanitatis in me est, et deduc me in via aeterna.	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.