1 Ma Giobbe rispose, e disse: | 1 És felelt Jób, és ezt mondta: |
2 Sino a quando affliggerete voi l'anima mia, e mi struggerete co' vostri ragionamenti? | 2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel? |
3 Ecco che per la decima volta voi mi svergognate, e non avete rossore di opprimermi. | 3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem. |
4 Certamente quando io sia nell'ignoranza, l'ignoranza mia resterà con me. | 4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem. |
5 Ma voi vi alzate contro di me, e mi rimproverate le mie umiliazioni. | 5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat. |
6 Almeno adesso intendete, che Dio non per elletto di suo retto giudicio mi ha afflitto, e mi ha investito co' suoi flagelli. | 6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival. |
7 Se violentato ad alta voce io mi querelo, nissuno ascolta, e se getto strida nissuno mi fa ragione. | 7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen. |
8 Egli mi ha serrata da tutte parti la strada, onde non ho passaggio, ed ha ingombrato di tenebre il mio cammino. | 8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre. |
9 Mi ha spogliato della mia gloria, e mi ha levata di capo la mia corona. | 9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát. |
10 Egli d'ogni parte mi strugge, ed io perisco, ed ogni speranza a me toglie come a pianta che è sradicata. | 10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét. |
11 Il suo furore arde contro di me, ed ei mi ha trattato come nemico. | 11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem. |
12 Son venute tutte insieme le sue milizie, e si sono fatta strada sopra di me, ed hanno assediata la mia casa da ogni lato. | 12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül. |
13 Ha tenuti lungi da me i miei fratelli, e i miei familiari si son ritirati da me quasi fossero estranei. | 13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem; |
14 I miei parenti mi han lasciato in abbandono, e chiunque mi conosceva si è scordato di me. | 14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek; |
15 Quelli che nella casa mia abitavano, e le mie serve, mi han riguardato, come uomo non più veduto, e agli occhi loro comparisco come straniero. | 15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben; |
16 Chiamai il mio servo, e non mi rispose, benché di propria bocca il pregassi. | 16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat; |
17 La mia moglie ha avuto a schifo il mio alito; e a' miei figliuoli lo porgeva preghiere. | 17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt; |
18 Gli stolti ancora mi dispregiavano, e dietro alle mie spalle sparlavan di me. | 18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem; |
19 Quelli che erano una volta miei consiglieri mi hanno in abominio, e l'amico più caro mi ha voltato le spalle. | 19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult. |
20 Le ossa mie, consunte le carni, stanno attaccate alla pelle, e le sole labbra sono rimase attorno a' miei denti. | 20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül. |
21 Abbiate pietà di me, abbiate di me pietà almen voi, amici miei, perocché la man del Signore mi ha percosso. | 21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem. |
22 Perché mi perseguitate voi come fa Dio, e vi satollate delle mie carni. | 22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal? |
23 Chi mi darà, che siano scritte le mie parole? Chi mi darà, che siano impresse in un libro con istile di ferro, | 23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, |
24 E scolpite rimangano in tavola di piombo, ovver sulla pietra collo scalpello? | 24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! |
25 Imperocché io so, che vive il mio Redentore, e che nell'ultimo giorno io risorgerò della terra: | 25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; |
26 E di nuovo sarò rivestito di questa mia pelle, e nella mia carne vedrò il mio Dio, | 26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; |
27 Cui vedrò io medesimo, e non un altro, e in cui fisserò io stesso i miei occhi: questa è la speranza che nel mio seno io tengo riposta. | 27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben! |
28 Perché adunque dite voi ora: Perseguitiamolo, e attacchiamoci alle sue parole per accusarlo? | 28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’ |
29 Fuggite adunque il lampeggiar della spada; perocché spada vi è ultrice delle iniquità: sappiate che v'ha un giudizio. | 29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!« |