Első levél a korintusiaknak 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.	1 Quand'io parlassi le lingue degli uomini, e degli Angeli, se non ho la carità, sono come un bronzo suonante, o un cembalo squillante.
2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.	2 E quando avessi la profezia, e intendessi tutti i misterj, e tutto lo scibile: e quando avessi tutta la fede, talmente, che trasportassi le montagne, se non ho la carità, sono un niente.
3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.	3 E quando distribuissi in nudrimento de' poveri tutte le mie facoltà, e quando sacrificassi il mio corpo ad esser bruciato, se non ho la carità nulla mi giova.
4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,	4 La carità è paziente, e benefica: la carità non è astiosa, non è insolente, non si gonfia,
5 nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,	5 Non è ambiziosa, non cerca il proprio interesse, non si muove ad ira, non pensa male,
6 nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal;	6 Non gode dell'ingiustizia, ma fa suo godimento del godimento della verità:
7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.	7 A tutto s'accommoda, tutto crede, tutto spera, tutto sopporta.
8 A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.	8 La carità mai vien meno: ma le profezie passeranno, e cesseranno le lingue, e la scienza sarà abolita.
9 Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk;	9 Imperocché imperfettamente conosciamo, e imperfettamente profetiamo.
10 amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni.	10 Venuto poi che sia quello, che è perfetto, sarà rimosso quello, che è imperfetto.
11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók.	11 Allorché io ero bambino, parlava da bambino, aveva gusti da bambino, pensava da bambino. Divenuto poi uomo, ho mandato via quelle cose, che erano da bambino.
12 Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.	12 Veggiamo adesso a traverso di uno specchio, per enimma: allora poi faccia a faccia. Ora conosco in parte: allora poi conoscerò in quel modo stesso, ond'io son pur conosciuto.
13 Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.	13 Ora poi resta la fede, la speranza, la carità, queste tre cose: la più grande però di queste è la carità.