Mikeás jövendölése 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Lesz azonban az idők végén, hogy az Úr házának hegye szilárdan áll a hegyek tetején, fenn a magasban a halmok felett, és odatódulnak a népek,	1 Am Ende der Tage wird es geschehen: Der Berg mit dem Haus des Herrn steht fest gegründet als höchster der Berge; er überragt alle Hügel. Zu ihm strömen die Völker.
2 és odasiet sok nemzet, és mondják: »Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, és ösvényein járjunk«; mert Sionról jön ki majd a törvény, és Jeruzsálemből az Úr szava.	2 Viele Nationen machen sich auf den Weg. Sie sagen: Kommt, wir ziehen hinauf zum Berg des Herrn und zum Haus des Gottes Jakobs. Er zeige uns seine Wege, auf seinen Pfaden wollen wir gehen. Denn von Zion kommt die Weisung, aus Jerusalem kommt das Wort des Herrn.
3 És ő ítéletet mond majd sok nép között, és megítél távoli erős nemzeteket; és ők ekevasakká kovácsolják kardjaikat, és kapákká lándzsáikat. Nemzet nemzet ellen nem ragad kardot, és nem tanulnak többé hadviselést.	3 Er spricht Recht im Streit vieler Völker, er weist mächtige Nationen zurecht [bis in die Ferne]. Dann schmieden sie Pflugscharen aus ihren Schwertern und Winzermesser aus ihren Lanzen. Man zieht nicht mehr das Schwert, Volk gegen Volk, und übt nicht mehr für den Krieg.
4 És mindenki szőlője alatt és fügefája alatt ül majd, és nem lesz többé, aki rémületet gerjesszen. Bizony, a Seregek Urának szája mondta ezt!	4 Jeder sitzt unter seinem Weinstock und unter seinem Feigenbaum und niemand schreckt ihn auf. Ja, der Mund des Herrn der Heere hat gesprochen.
5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi azonban az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk örökkön örökké.	5 Denn alle Völker gehen ihren Weg, jedes ruft den Namen seines Gottes an; wir aber gehen unseren Weg im Namen Jahwes, unseres Gottes, für immer und ewig.
6 »Azon a napon – mondja az Úr – összegyűjtöm majd a sántákat, és összeszedem azokat, akiket kiűztem és akiket csapásokkal sújtottam;	6 An jenem Tag - Spruch des Herrn - will ich versammeln, was hinkt, und zusammenführen, was versprengt ist, und alle, denen ich Böses zugefügt habe.
7 és a sántát maradékul hagyom, és a szenvedőt erős néppé teszem«, és az Úr lesz a királyuk Sion hegyén, attól fogva mindörökké.	7 Ich mache die Hinkenden zum (heiligen) Rest und die Schwachen zu einem mächtigen Volk. Und der Herr wird ihr König sein auf dem Berg Zion von da an auf ewig.
8 Te pedig, Nyáj tornya, Sion leányának halma, egészen hozzád tér és rád száll a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.	8 Und du, (schützender) Turm für die Herde, Felsenhöhe der Tochter Zion, du erhältst wieder die Herrschaft wie früher, das Königtum kommt wieder zur Tochter Jerusalem.
9 Nos, miért búslakodsz szomorkodva? Vajon nincsen királyod, vagy talán elveszett tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?	9 Jetzt aber, warum schreist du so laut? Gibt es keinen König bei dir? Ist kein Berater mehr da, dass dich Wehen ergreifen wie eine gebärende Frau?
10 Gyötrődjél és kínlódj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony, mert most ki kell menned a városból, és mezőn kell majd laknod, és egészen Babilonig jutsz. Ott szabadulsz majd meg, ott vált ki majd téged az Úr ellenségeid kezéből.	10 Winde dich, stöhne, Tochter Zion, wie eine gebärende Frau! Denn jetzt musst du hinaus aus der Stadt, auf freiem Feld musst du wohnen. Du musst fort bis nach Babel. Dort wirst du gerettet, dort wird der Herr dich loskaufen aus der Hand deiner Feinde.
11 Most összegyűl ellened sok nemzet, és mondja: »Váljék tisztátalanná! Hadd nézze szemünk kárörömmel Siont!«	11 Jetzt versammeln sich viele Völker gegen dich und sagen: Zion wird entweiht und unser Auge soll sich daran weiden.
12 Ám ők nem ismerik az Úr szándékait, és nem értik az ő tervét, hiszen úgy gyűjtötte össze őket, mint a kévéket a szérűn.	12 Aber sie kennen nicht die Gedanken des Herrn und verstehen nicht seine Absicht: dass er sie sammeln wollte wie Garben auf einer Tenne.
13 Rajta, csépeld őket, Sion leánya! Bizony vassá teszem szarvadat és érccé a körmeidet, hogy összetiporhass sok népet, és az Úrnak szentelhesd zsákmányaikat, és az egész föld Urának javaikat.	13 Steh auf, um zu dreschen, Tochter Zion! Denn ich gebe dir Hörner aus Eisen und mache dir bronzene Hufe, damit du viele Völker zermalmst und ihren Besitz dem Herrn weihst, ihren Reichtum dem Herrn der ganzen Erde.
14 Vagdosd meg magad, gyász leánya! sáncokat emeltek ők ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját.	14 Jetzt ritze dich wund, Tochter der Trauer! Wir werden von Feinden belagert; sie schlagen dem Richter Israels mit dem Stock ins Gesicht.