Izajás könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem.	1 Udite, o isole, state attenti, o popoli lontani, il Signore mi ha chiamato dal seno materno, dal seno di mia madre si ricordò del mio nome.
2 Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem.	2 Egli fece la mia bocca come spada tagliente, mi custodì sotto l'ombra della sua mano, ha fatto di me una freccia scelta, mi ha nascosto nella sua faretra.
3 Így szólt hozzám: »Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.«	3 E mi ha detto: — Tu sei il mio servo, o Israele; in te sarò glorificato.
4 De én azt mondtam: »Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet. De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.«	4 E io dissi: — Invano mi sono affaticato, senza ragione, senza ottener nulla, ho consumate le mie forze; ma la mia causa è presso il Signore, la mia opera è presso Dio.
5 Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm;	5 Ed ora parla il Signore, Colui che fin dal seno della madre mi fece suo servo, per ricondurre a lui Giacobbe. Israele sarà radunato. Io sono stato glorificato davanti agli occhi del Signore, e il mio Dio è divenuto la mia forza.
6 ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«	6 Egli disse: — Non basta che tu sia il mio servo, per far rivivere le tribù di Giacobbe, per convertire ciò che rimane d'Israele, ecco io ti ho donato a luce delle nazioni, affinchè tu sia la mia salvezza fino agli ultimi confini del mondo.
7 Így szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje, ahhoz, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a nemzetek, a kényurak szolgájához: »Királyok látnak majd, és felállnak, fejedelmek, és leborulnak, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged.«	7 Queste cose dice il Signore, il Redentore, il Santo d'Israele, all'anima avvilita, alla nazione abbominata, allo schiavo dei tiranni: — I re e i principi s'alzeranno appena ti vedono — ti adoreranno a causa del Signore che è fedele, e del Santo d'Israele che t'ha eletto.
8 Így szól az Úr: »A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás napján megsegítelek; megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek, hogy helyreállítsd az országot, és kioszd az elpusztított örökséget;	8 Così parla il Signore: « Nel tempo della grazia t'ho esaudito, nel giorno della salvezza ti ho dato soccorso, ti ho custodito, e stabilito alleanza del popolo, per ristorare la terra, per entrare in possesso delle eredità dissipate;
9 hogy azt mondd a foglyoknak: ‘Jöjjetek ki!’, és azoknak, akik sötétségben vannak: ‘Lépjetek a napvilágra!’ Az utak mellett legelnek majd, és minden kopár dombon lesz legelőjük.	9 per dire a quelli che sono in catene: « Andate liberi », e a quelli che sono nelle tenebre: « Venite alla luce ». Pascoleranno lungo la via e avranno pascoli in tutte le pianure.
10 Nem éheznek és nem szomjaznak, nem sújtja őket forróság és nap, mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vizek forrásához irányítja őket.	10 Non patiranno la fame, nè la sete, non li offenderà il caldo, nè il sole, perchè chi ne ha pietà li guiderà e li farà dissetare alle fontane di acqua.
11 Minden hegyemet úttá teszem, és ösvényeim kiemelkednek.	11 E ridurrò a strada tutte le mie montagne, e le mie vie saranno elevate.
12 Íme, ezek messziről jönnek, és íme, azok északról meg nyugatról, mások pedig Sziním földjéről.«	12 Ecco venir questi da lontano, ecco venirne altri dal settentrione e dal mare, ed altri dalla parte del mezzogiorno.
13 Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásban törjetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül.	13 Cantate, o cieli, esulta, o terra, monti, erompete in gridi di gioia, perchè il Signore ha consolato il suo popolo, e avrà pietà dei suoi poveri.
14 Azt mondta Sion: »Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.«	14 Sion aveva detto: « Il Signore mi ha abbandonato, il Signore si è dimenticato di me ».
15 Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!	15 Può forse una donna dimenticare il suo bambino, da non aver compassione del frutto del suo seno? Quand'anche essa potesse dimenticarsene, io non potrò mai di menticarti.
16 Íme, tenyeremre rajzoltalak téged; falaid előttem vannak szüntelen.	16 Ecco ti ho disegnata nelle mie mani, i tuoi muri mi stan sempre davanti agli occhi.
17 Sietnek építőid; rombolóid és pusztítóid pedig kivonulnak belőled.	17 Vengono i tuoi fabbricatori, quelli che ti han distrutta e smantellata se ne andranno via da te.
18 Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! »Életemre mondom – szól az Úr –, hogy valamennyit díszként öltöd fel, és magadra kötöd őket, mint a menyasszony.«	18 Gira attorno i tuoi occhi e guarda: tutti questi si son radunati e vengono a te. Io vivo — dice il Signore: — di tutti questi tu sarai rivestita come d'ornamento, di essi ti cingerai come sposa.
19 Mert romjaid és pusztaságaid, elpusztított országod most szűk lesz lakóidnak, és távol lesznek pusztítóid.	19 Perchè i tuoi deserti, le tue solitudini e la tua terra devastata, ora saranno stretti per gli abitanti, e saran cacciati lontano quelli che ti divoravano.
20 Mondani fogják még füled hallatára gyermektelenséged fiai: »Szűk nekem a hely, adj teret, hogy ott lakhassam!«	20 Allora ti diranno all'orecchio i figli della tua sterilità: « Il luogo per me è troppo stretto, fammi dello spazio per abitarvi ».
21 Akkor ezt mondod majd szívedben: »Ki szülte nekem ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő vagyok, száműzött és eltaszított. Ki nevelte fel ezeket? Íme, én egyedül maradtam; hol voltak ezek?«	21 E tu dirai in cuor tuo: « Questi chi me li ha generati? Io ero sterile, incapace di partorire, deportata e schiava, e questi chi li ha allevati? Io ero decaduta e sola, e questi dov'erano? »
22 Így szól az Úristen: »Íme, fölemelem kezemet a nemzetek felé, és a népek felé fölemelem zászlómat; ölben hozzák majd fiaidat, és leányaidat vállukra emelik.	22 Queste cose dice il Signore Dio: « Ecco io alzerò la mia mano verso le nazioni, innalzerò ai popoli il mio stendardo; ed essi porteranno sulle loro braccia i tuoi figli, e sulle loro spalle le tue figlie.
23 Királyok lesznek a gondozóid, és fejedelemasszonyaik a dajkáid; arccal a földre borulnak előtted, és lábad porát nyalják. Akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr, és nem szégyenülnek meg, akik bennem remélnek.«	23 I re ti manterranno e le regine saran le tue nutrici, ti adoreranno colla faccia per terra, e lambiranno la polvere dei tuoi piedi. E riconoscerai ch'io sono il Signore, nel quale chi spera non sarà confuso.
24 El lehet-e venni a hőstől a prédát, és az erőszakosnak zsákmánya megszabadulhat-e?	24 Forse si potrà togliere al forte, la preda, o si potrà salvare ciò che è portato via dal robusto?
25 Bizony, így szól az Úr: »A hősnek zsákmányát is elveszik, és az erőszakosnak prédája megszabadul. Akik veled perelnek, azokkal én fogok perelni, és fiaidat én szabadítom meg.	25 Or ecco quanto dice il Signore: « Eppure saran tolti i prigionieri al forte, e sarà salvato ciò che fu portato via dal robusto. Quelli che giudicaron te li giudicherò io, io salverò i tuoi figli,
26 Megetetem elnyomóidat saját húsukkal, és mint a musttól, megittasodnak saját vérüktől. Akkor megtudja minden ember, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód, és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.«	26 e farò mangiare ai tuoi nemici le loro stesse carni, saranno inebriati dal loro sangue come dal mosto, ed ogni mortale saprà che io sono il Signore tuo Salvatore, il tuo Redentore, il Forte di Giacobbe.