A zsoltárok könyve 32

¹ Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva.

² Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság.

³ Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam.

⁴ Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.

⁵ Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.« És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.

⁶ Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.

⁷ Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével.

⁸ Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem.

⁹ Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád.

¹⁰ Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi.

¹¹ Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!