A zsoltárok könyve 147

¹ ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.

² Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait.

³ Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi.

⁴ A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.

⁵ Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének.

⁶ Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.

⁷ Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek.

⁸ Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára.

⁹ Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak.

¹⁰ Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme.

¹¹ Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.

¹² Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet,

¹³ Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat.

¹⁴ Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged.

¹⁵ Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak.

¹⁶ Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát.

¹⁷ Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni?

¹⁸ De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek.

¹⁹ Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek.

²⁰ Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!