A zsoltárok könyve 130

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!	1 Often have they fought against me from my youth, let Israel now say.
2 Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre.	2 Often have they fought against me from my youth: but they could not prevail over me.
3 Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted?	3 The wicked have wrought upon my back: they have lengthened their iniquity.
4 Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged.	4 The Lord who is just will cut the necks of sinners:
5 Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában; várja	5 let them all be confounded and turned back that hate Sion.
6 lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt,	6 Let them be as grass on the tops of houses: which withered before it be plucked up:
7 várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás.	7 Wherewith the mower filleth not his hand: nor he that gathereth sheaves his bosom.
8 Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.	8 And they that have passed by have not said: The blessing of the Lord be upon you: we have blessed you in the name of the Lord.