A zsoltárok könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?	1 Pourquoi, Yahvé, restes-tu loin, te caches-tu aux temps de détresse?
2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!	2 Sous l'orgueil de l'impie le malheureux est pourchassé, il est pris aux ruses que l'autre a combinées.
3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.	3 L'impie se loue des désirs de son âme, l'homme avide qui bénit méprise Yahvé,
4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«	4 l'impie, arrogant, ne cherche point: "Pas de Dieu! " voilà toute sa pensée.
5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.	5 A chaque instant ses démarches aboutissent, tes jugements sont trop hauts pour lui, tous ses rivaux,il souffle sur eux.
6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«	6 Il dit en son coeur: "Je tiendrai bon d'âge en âge." Lui qui n'est pas dans le malheur,
7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.	7 il maudit. Fraude et violence lui emplissent la bouche, sous sa langue peine et méfait;
8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.	8 il est assis à l'affût dans les roseaux, sous les couverts il massacre l'innocent. Des yeux il épie lemisérable,
9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.	9 à l'affût, bien couvert, comme un lion dans son fourré, à l'affût pour ravir le malheureux, il ravit lemalheureux en le traînant dans son filet.
10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.	10 Il épie, s'accroupit, se tapit, le misérable tombe en son pouvoir;
11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«	11 il dit en son coeur: "Dieu oublie, il se couvre la face pour ne pas voir jusqu'à la fin."
12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!	12 Dresse-toi, Yahvé! O Dieu, lève ta main, n'oublie pas les malheureux!
13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«	13 Pourquoi l'impie blasphème-t-il Dieu, dit-il en son coeur: "Tu ne chercheras point?"
14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.	14 Tu as vu, toi, la peine et les pleurs, tu regardes pour les prendre en ta main: à toi le misérables'abandonne, l'orphelin, toi, tu le secours.
15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.	15 Brise le bras de l'impie, du méchant, tu chercheras son impiété, tu ne la trouveras plus.
16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.	16 Yahvé est roi pour toujours et à jamais, les païens ont disparu de sa terre.
17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,	17 Le désir des humbles, tu l'écoutes, Yahvé, tu affermis leur coeur, tu tends l'oreille,
18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.	18 pour juger l'orphelin et l'opprimé: qu'il cesse de faire peur, l'homme né de la terre!