A zsoltárok könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?	1 Herr, warum bleibst du so fern, verbirgst dich in Zeiten der Not?
2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!	2 In seinem Hochmut quält der Frevler die Armen. Er soll sich fangen in den Ränken, die er selbst ersonnen hat.
3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.	3 Denn der Frevler rühmt sich nach Herzenslust, er raubt, er lästert und verachtet den Herrn.
4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«	4 Überheblich sagt der Frevler: «Gott straft nicht. Es gibt keinen Gott.» So ist sein ganzes Denken.
5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.	5 Zu jeder Zeit glückt ihm sein Tun. Hoch droben und fern von sich wähnt er deine Gerichte.
6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«	6 Er sagt in seinem Herzen: «Ich werde niemals wanken. Von Geschlecht zu Geschlecht trifft mich kein Unglück.»
7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.	7 Sein Mund ist voll Fluch und Trug und Gewalttat; auf seiner Zunge sind Verderben und Unheil.
8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.	8 Er liegt auf der Lauer in den Gehöften und will den Schuldlosen heimlich ermorden; seine Augen spähen aus nach dem Armen.
9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.	9 Er lauert im Versteck wie ein Löwe im Dickicht, er lauert darauf, den Armen zu fangen; er fängt den Armen und zieht ihn in sein Netz.
10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.	10 Er duckt sich und kauert sich nieder, seine Übermacht bringt die Schwachen zu Fall.
11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«	11 Er sagt in seinem Herzen: «Gott vergisst es, er verbirgt sein Gesicht, er sieht es niemals.»
12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!	12 Herr, steh auf, Gott, erheb deine Hand, vergiss die Gebeugten nicht!
13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«	13 Warum darf der Frevler Gott verachten und in seinem Herzen sagen: «Du strafst nicht»?
14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.	14 Du siehst es ja selbst; denn du schaust auf Unheil und Kummer. Der Schwache vertraut sich dir an; du bist den Verwaisten ein Helfer.
15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.	15 Zerbrich den Arm des Frevlers und des Bösen, bestraf seine Frevel, sodass man von ihm nichts mehr findet.
16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.	16 Der Herr ist König für immer und ewig, in seinem Land gehen die Heiden zugrunde.
17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,	17 Herr, du hast die Sehnsucht der Armen gestillt, du stärkst ihr Herz, du hörst auf sie:
18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.	18 Du verschaffst den Verwaisten und Bedrückten ihr Recht. Kein Mensch mehr verbreite Schrecken im Land.