Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 DOPO questo, Giobbe aprì la sua bocca, e maledisse il suo giorno.
2 és mondta:	2 E prese a dire:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Possa perire il giorno nel quale io nacqui, E la notte che fu detto: Un maschio è nato.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Quel giorno sia tenebroso; Iddio non ne abbia cura da alto, E non risplenda la luce sopra esso.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Tenebre, ed ombra di morte rendanlo immondo; La nuvola dimori sopra esso; Queste cose rendanlo spaventevole, quali sono i giorni più acerbi.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Caligine ingombri quella notte; Non rallegrisi fra i giorni dell’anno, Non sia annoverata fra i mesi.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Ecco, quella notte sia solitaria, Non facciansi in essa canti alcuni.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Maledicanla coloro che maledicono i giorni, I quali son sempre apparecchiati a far nuovi lamenti.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Oscurinsi le stelle del suo vespro; Aspetti la luce, ma non ne venga alcuna, E non vegga le palpebre dell’alba;
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Perciocchè non serrò gli usci del seno di mia madre, E non fece sì che gli occhi miei non vedessero l’affanno
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Perchè non morii io dalla matrice? Perchè non trapassai come prima uscii del seno?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Perchè mi furono pòrte le ginocchia? Perchè le mammelle, acciocchè io poppassi?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Conciossiachè ora giacerei, e mi riposerei; Io dormirei, e pezzo fa sarei in riposo,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 Con i re, e con i consiglieri della terra, I quali edificavano i luoghi deserti;
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 Ovvero co’ principi, che aveano dell’oro, Ed empievano le lor case d’argento;
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Ovvero anche del tutto non sarei stato, come un abortivo nascosto, Come il feto che non ha veduta la luce.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Quivi cessano gli empi di travagliare altrui, E quivi si riposano gli stanchi.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 Parimente i prigioni hanno requie, E non odono più la voce del sollecitator delle opere.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Quivi è il piccolo e il grande; E il servo franco del suo signore
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Perchè dà egli la luce al miserabile, E la vita a coloro che sono in amaritudine d’animo?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 I quali aspettano la morte, e pure ella non viene; E la ricercano più che tesori nascosti;
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 E si rallegrano, fino a festeggiarne, E gioiscono, quando hanno trovato il sepolcro.
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Perchè dà egli la luce all’uomo, la cui via è nascosta, E il quale Iddio ha assiepato d’ogn’intorno?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Conciossiachè, avanti che io prenda il mio cibo, il mio sospiro venga, E i miei ruggiti si versino come acqua.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Perchè ciò di che io avea spavento mi è avvenuto, E mi è sopraggiunto quello di che avea paura.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Io non ho avuta tranquillità, nè riposo, nè quiete; Ed è venuto il turbamento