Judit könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Amikor már későre járt, szolgái igyekeztek távozni és Bagoász bezárta a sátrat kívülről majd elbocsátotta az ott levőket urától. Nyugovóra tértek mindnyájan, mert fáradtak voltak a sok bortól.	1 Quando se fez tarde, os criados de Holofernes retiraram-se apressados para os seus quartos, Vagao fechou as portas da câmara e foi-se embora.
2 Judit egyedül maradt a sátorban és Holofernész bortól megrészegedve ágyán hevert.	2 Estavam todos tomados do vinho.
3 Judit meghagyta szolgálóleányának, hogy a hálószobán kívül álljon és várja az ő jövetelét, mint eddig mindennap. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimennek imádkozni, és ezt Bagoásznak is megmondta.	3 Judit ficou só na câmara.
4 Mindnyájan eltávoztak a legkisebbtől a legnagyobbig színe elől és senki sem maradt a hálószobában. Judit odaállt Holofernész fejéhez és így szólt: »Uram, Uram, minden erő Istene, tekints ebben az órában kezem művére, hogy felmagasztaltassék Jeruzsálem.	4 Holofernes estava deitado no leito, profundamente adormecido por causa da extraordinária embriaguez.
5 Most van itt az idő, hogy megmentsd örökségedet és valóra váltsd elgondolásomat ellenségeink eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.«	5 Então Judit disse à sua criada que estivesse de fora, à porta da câmara, e vigiasse.
6 Majd az ágy oszlopához lépett, amely Holofernész fejénél volt, leakasztotta róla kardját.	6 Judit, em pé diante do leito, orando com lágrimas, movendo os lábios em silêncio,
7 Majd ágyához érve megragadta fejének hajzatát és ezt mondta: »Izrael Istene, erősíts meg engem Uram, Izrael Istene ezen a napon«.	7 disse: Senhor Deus de Israel, da-me força e favorece neste momento a empresa das minhas mãos, a fim de que, como prometeste, levantes a tua cidade de Jerusalém, e eu acabe o que julguei que se podia fazer com o teu auxílio.
8 Kétszer rásújtott nyakára minden erejével és levágta fejét.	8 Dito isto, encostou-se à coluna, que estava à cabeceira do leito de Holofernes, e desprendeu o seu alfange, que eslava pendurado e preso nela.
9 Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét,	9 Tendo-o desembainhado, agarrou nos cabelos da cabeça de Holofernes, dizendo: Senhor Deus, dá-me força neste momento.
10 aki azt beletette táskájukba. Ezután mindketten együtt elindultak szokásuk szerint imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, fölmentek Betúlia hegyére és megérkeztek kapuihoz.	10 (Então) Descarregou-lhe dois golpes, sobre a nuca, e cortou-lhe a cabeça. Depois desprendeu das colunas o cortinado (para o levar como trofeu), e deitou por terra o seu corpo decapitado.
11 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: »Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.«	11 Pouco tempo depois, saiu e entregou à sua escrava a cabeça de Holofernes, mandando que a metesse no seu saco.
12 Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit.	12 Em seguida, saíram ambas, conforme o seu costume, como se fossem para a oração; passaram além do campo, e, rodeando o vale, chegaram à porta da cidade.
13 Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt.	13 Judit gritou de longe aos guardas dos muros: Abri as portas, porque Deus é connosco; ele fez uma coisa maravilhosa em Israel.
14 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.«	14 Tendo os homens ouvido a sua voz, chamaram os anciãos da cidade.
15 Kivette a fejet a táskából, megmutatta és így szólt hozzájuk: »Íme, Holofernésznek, az asszír sereg vezérének feje és itt a függőhálója, amely alatt részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.	15 Todos correram a ela, desde o mais pequeno até ao maior, porque já não esperavam que ela voltasse.
16 Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon, amelyet követtem, tekintetem rászedte vesztére, de nem követett el bűnt velem, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.«	16 Acendendo luminárias, juntaram-se todos ao redor dela. Judit, subindo a um lugar mais alto, ordenou que se fizesse silêncio. Quando todos se calaram,
17 Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: »Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit ezen a napon.«	17 Judit disse: Louvai o Senhor nosso Deus, que não desamparou os que esperavam nele;
18 Ozija így szólt hozzá: »Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét.	18 cumpriu por meio de mim, sua serva, a misericórdia que tinha prometido à casa de Israel; matou esta noite pela minha mão o inimigo do seu povo.
19 Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké.	19 Tirando, então, do saco a cabeça de Holofernes, mostrou-lha, dizendo: Eis aqui a cabeça de Holofernes, general do exército dos Assírios, eis aqui o seu cortinado, debaixo do qual ele estava deitado na sua embriaguez, onde o Senhor nosso Deus o degolou pela mão duma mulher.
20 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«	20 Juro-vos, contudo, pelo mesmo Senhor, que o seu anjo me guardou, tanto ao sair desta cidade, como ao demorar-me lá, e como ao voltar para aqui, e o Senhor não permitiu que eu, sua serva, fosse manchada: fez-me voltar para vós sem nenhuma mácula de pecado, cheia de alegria por sua vitória, pela minha salvação e pela vossa libertação.
	21 Louvai-o todos, porque é bom, porque a sua misericórdia é eterna.
	22 Então todos, adorando o Senhor, disseram-lhe: O Senhor te abençoou com a sua fortaleza, porque ele por ti aniquilou os nossos inimigos.
	23 Ozias, príncipe do povo de Israel, disse-lhe: Ó filha, tu és bendita do Senhor Deus Altíssimo, sobre todas as mulheres que há na terra.
	24 Bendito seja o Senhor, que criou o céu e a terra, que te dirigiu para cortares a cabeça do nosso maior inimigo,
	25 Hoje engrandeceu o teu nome tanto, que nunca o teu louvor se apartará da boca dos que se lembrarem eternamente do poder do Senhor, por amor dos quais tu não poupaste a tua vida, ao ver as angústias e a tribulação do teu povo, mas impediste a sua ruína na presença do nosso Deus.
	26 Todo o povo respondeu: Assim seja, assim seja.
	27 Aquior sendo chamado, veio, e Judit disse-lhe: O Deus de Israel, de quem tu testemunhaste que tira vingança dos seus inimigos, esse mesmo cortou esta noite pela minha mão a cabeça (do chefe) de todos os infiéis.
	28 Para que tu fiques persuadido de que é assim, eis a cabeça de Holofernes, que, na insolência da sua soberba, desprezou o Deus de Israel, e te ameaçou de morte, dizendo: Logo que o povo de Israel for feito cativo, mandarei passar-te ao fio da espada.
	29 Aquior, vendo a cabeça de Holofernes, aterrado de pavor, caiu com o rosto por terra, sem sentidos.
	30 Depois que, recobrados os sentidos, voltou a si, lançou-se aos seus pés e disse:
	31 Tu és bendita do teu Senhor em todas as tendas de Jacob, porque entre todos os povos que ouvirem o teu nome, o Deus de Israel será glorificado em ti.