Matthew 13

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 The same day Jesus going out of the house, sat by the sea side.	1 Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett.
2 And great multitudes were gathered unto him, so that he went up into a boat and sat: and all the multitude stood on the shore.	2 Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
3 And he spoke to them many things in parables, saying: Behold the sower went forth to sow.	3 Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni.
4 And whilst he soweth some fell by the way side, and the birds of the air came and ate them up.	4 Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették.
5 And other some fell upon stony ground, where they had not much earth: and they sprung up immediately, because they had no deepness of earth.	5 Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben.
6 And when the sun was up they were scorched: and because they had not root, they withered away.	6 De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak.
7 And others fell among thorns: and the thorns grew up and choked them.	7 Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket.
8 And others fell upon good ground: and they brought forth fruit, some an hundredfold, some sixtyfold, and some thirtyfold.	8 Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.
9 He that hath ears to hear, let him hear.	9 Akinek van füle, hallja meg!«
10 And his disciples came and said to him: Why speakest thou to them in parables?	10 Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: »Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?«
11 Who answered and said to them: Because to you it is given to know the mysteries of the kingdom of heaven: but to them it is not given.	11 Ő ezt válaszolta nekik: »Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg.
12 For he that hath, to him shall be given, and he shall abound: but he that hath not, from him shall be taken away that also which he hath.	12 Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
13 Therefore do I speak to them in parables: because seeing they see not, and hearing they hear not, neither do they understand.	13 Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek.
14 And the prophecy of Isaias is fulfilled in them, who saith: By hearing you shall hear, and shall not understand: and seeing you shall see, and shall not perceive.	14 Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ‘Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok.
15 For the heart of this people is grown gross, and with their ears they have been dull of hearing, and their eyes they have shut: lest at any time they should see with their eyes, and hear with their ears, and understand with their heart, and be converted, and I should heal them.	15 Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket’.
16 But blessed are your eyes, because they see, and your ears, because they hear.	16 A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.
17 For, amen, I say to you, many prophets and just men have desired to see the things that you see, and have not seen them, and to hear the things that you hear and have not heard them.	17 Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
18 Hear you therefore the parable of the sower.	18 Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde:
19 When any one heareth the word of the kingdom, and understandeth it not, there cometh the wicked one, and catcheth away that which was sown in his heart: this is he that received the seed by the way side.	19 Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett.
20 And he that received the seed upon stony ground, is he that heareth the word, and immediately receiveth it with joy.	20 A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel,
21 Yet hath he not root in himself, but is only for a time: and when there ariseth tribulation and persecution because of the word, he is presently scandalized.	21 de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik.
22 And he that received the seed among thorns, is he that heareth the word, and the care of this world and the deceitfulness of riches choketh up the word, and he becometh fruitless.	22 A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz.
23 But he that received the seed upon good ground, is he that heareth the word, and understandeth, and beareth fruit, and yieldeth the one an hundredfold, and another sixty, and another thirty.	23 A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.«
24 Another parable he proposed to them, saying: The kingdom of heaven is likened to a man that sowed good seeds in his field.	24 Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe.
25 But while men were asleep, his enemy came and oversowed cockle among the wheat and went his way.	25 Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment.
26 And when the blade was sprung up, and had brought forth fruit, then appeared also the cockle.	26 Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is.
27 And the servants of the goodman of the house coming said to him: Sir, didst thou not sow good seed in thy field? whence then hath it cockle?	27 Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’
28 And he said to them: An enemy hath done this. And the servants said to him: Wilt thou that we go and gather it up?	28 Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’
29 And he said: No, lest perhaps gathering up the cockle, you root up the wheat also together with it.	29 Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is.
30 Suffer both to grow until the harvest, and in the time of the harvest I will say to the reapers: Gather up first the cockle, and bind it into bundles to burn, but the wheat gather ye into my barn.	30 Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«
31 Another parable he proposed unto them, saying: The kingdom of heaven is like to a grain of mustard seed, which a man took and sowed in his field.	31 Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe.
32 Which is the least indeed of all seeds; but when it is grown up, it is greater than all herbs, and becometh a tree, so that the birds of the air come, and dwell in the branches thereof.	32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek« .
33 Another parable he spoke to them: The kingdom of heaven is like to leaven, which a woman took and hid in three measures of meal, until the whole was leavened.	33 Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.«
34 All these things Jesus spoke in parables to the multitudes: and without parables he did not speak to them.	34 Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,
35 That it might be fulfilled which was spoken by the prophet, saying: I will open my mouth in parables, I will utter things hidden from the foundation of the world.	35 hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: »Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat«.
36 Then having sent away the multitudes, he came into the house, and his disciples came to him, saying: Expound to us the parable of the cockle of the field.	36 Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!«
37 Who made answer and said to them: He that soweth the good seed, is the Son of man.	37 Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia.
38 And the field, is the world. And the good seed are the children of the kingdom. And the cockle, are the children of the wicked one.	38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.
39 And the enemy that sowed them, is the devil. But the harvest is the end of the world. And the reapers are the angels.	39 Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
40 Even as cockle therefore is gathered up, and burnt with fire: so shall it be at the end of the world.	40 Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is:
41 The Son of man shall send his angels, and they shall gather out of his kingdom all scandals, and them that work iniquity.	41 az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek,
42 And shall cast them into the furnace of fire: there shall be weeping and gnashing of teeth.	42 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
43 Then shall the just shine as the sun, in the kingdom of their Father. He that hath ears to hear, let him hear.	43 Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!
44 The kingdom of heaven is like unto a treasure hidden in a field. Which a man having found, hid it, and for joy thereof goeth, and selleth all that he hath, and buyeth that field.	44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
45 Again the kingdom of heaven is like to a merchant seeking good pearls.	45 Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett.
46 Who when he had found one pearl of great price, went his way, and sold all that he had, and bought it.	46 Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.
47 Again the kingdom of heaven is like to a net cast into the sea, and gathering together of all kind of fishes.	47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott.
48 Which, when it was filled, they drew out, and sitting by the shore, they chose out the good into vessels, but the bad they cast forth.	48 Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták.
49 So shall it be at the end of the world. The angels shall go out, and shall separate the wicked from among the just.	49 Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól
50 And shall cast them into the furnace of fire: there shall be weeping and gnashing of teeth.	50 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
51 Have ye understood all these things? They say to him: Yes.	51 Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.«
52 He said unto them: Therefore every scribe instructed in the kingdom of heaven, is like to a man that is a householder, who bringeth forth out of his treasure new things and old.	52 Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«
53 And it came to pass: when Jesus had finished these parables, he passed from thence.	53 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.
54 And coming into his own country, he taught them in their synagogues, so that they wondered and said: How came this man by this wisdom and miracles?	54 Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái?
55 Is not this the carpenter's son? Is not his mother called Mary, and his brethren James, and Joseph, and Simon, and Jude:	55 Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?
56 And his sisters, are they not all with us? Whence therefore hath he all these things?	56 Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?«
57 And they were scandalized in his regard. But Jesus said to them: A prophet is not without honour, save in his own country, and in his own house.	57 És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.«
58 And he wrought not many miracles there, because of their unbelief.	58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.