1 ED Elifaz Temanita rispose, e disse: | 1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta: |
2 Se noi imprendiamo a parlarti, ti sarà egli molesto? Ma pur chi potrebbe rattener le parole? | 2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát? |
3 Ecco, tu correggevi molti, E rinforzavi le mani rimesse. | 3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat, |
4 I tuoi ragionamenti ridirizzavano quelli che vacillavano, E tu raffermavi le ginocchia che piegavano. | 4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe. |
5 Ma ora che il male ti è avvenuto, tu te ne affanni; Ora ch’è giunto fino a te, tu ne sei smarrito. | 5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél! |
6 La tua pietà non è ella stata la tua speranza, E l’integrità delle tue vie la tua aspettazione? | 6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége? |
7 Deh! rammemorati, quale innocente perì mai, Ed ove furono gli uomini diritti mai distrutti? | 7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes? |
8 Siccome io ho veduto che quelli che arano l’iniquità, E seminano la perversità, la mietono. | 8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak; |
9 Essi periscono per l’alito di Dio, E son consumati dal soffiar delle sue nari. | 9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara. |
10 Il ruggito del leone, e il grido del fier leone son ribattuti; E i denti de’ leoncelli sono stritolati. | 10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek! |
11 Il vecchio leone perisce per mancamento di preda, E i figli della leonessa son dissipati | 11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek. |
12 Or mi è stata di nascosto significata una parola, E l’orecchio mio ne ha ritenuto un poco. | 12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze; |
13 Fra le immaginazioni delle visioni notturne, Quando il più profondo sonno cade sopra gli uomini, | 13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre, |
14 Mi è venuto uno spavento ed un tremito, Che ha spaventate tutte quante le mie ossa. | 14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom! |
15 Ed uno spirito è passato davanti a me, Che mi ha fatto arricciare i peli della mia carne; | 15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen; |
16 Egli si è fermato, ed io non ho riconosciuto il suo aspetto; Una sembianza è stata davanti agli occhi miei, Ed io ho udita una voce sommessa che diceva: | 16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását: |
17 L’uomo sarebbe egli giustificato da Dio? L’uomo sarebbe egli giudicato puro dal suo fattore? | 17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt? |
18 Ecco, egli non si fida ne’ suoi servitori, E scorge della temerità ne’ suoi Angeli. | 18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát! |
19 Quanto più in coloro che abitano in case di fango, Il cui fondamento è nella polvere, E che son ridotti in polvere, esposti a’ vermi? | 19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt; |
20 Dalla mattina alla sera sono stritolati, E periscono in perpetuo, senza che alcuno vi ponga mente. | 20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné; |
21 L’eccellenza ch’era in loro non si diparte ella? Muoiono, ma non con sapienza | 21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül. |