| 1 Simão, filho de Onias, sumo sacerdote, foi quem, durante a sua vida, sustentou a casa do Senhor; e durante os seus dias, fortificou o templo. | 1 Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot. |
| 2 Por ele foi fundado o alto edifício do templo, o edifício duplo e as altas muralhas. | 2 Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát. |
| 3 Em seus dias, a água jorrou dos reservatórios, que se encheram extraordinariamente, como o mar de bronze, | 3 Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger. |
| 4 ele cuidou do seu povo, libertou-o da perdição. | 4 Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól, |
| 5 Foi bastante poderoso para aumentar a cidade, conquistou glória em suas relações com a nação, e alargou a entrada do templo e do átrio. | 5 a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát. |
| 6 Como a estrela-d’alva brilha no meio das nuvens, como brilha a lua nos dias de lua cheia, | 6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején, |
| 7 como brilha o sol radioso, assim resplandeceu ele no Templo de Deus. | 7 mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában, |
| 8 Ele era como o arco-íris fulgurando nas nuvens luminosas, como a flor da roseira em dia de primavera, como os lírios à beira de uma corrente de água, e como o incenso que exala seu perfume nos dias de verão; | 8 mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain, |
| 9 como um fogo que lança centelhas, como o incenso que se queima no fogo; | 9 mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén, |
| 10 como um vaso de ouro maciço, adornado de pedrarias; | 10 mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes, |
| 11 como uma oliveira cujos rebentos crescem, e como um cipreste que se ergue para o alto. Assim aparecia ele quando se cobria com o manto de aparato, e revestia os ornatos de sua dignidade. | 11 mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött, |
| 12 Subindo ao altar santo, honrava os santos ornamentos. | 12 amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett. |
| 13 Conservando-se de pé junto do altar, recebia as partes das vítimas da mão dos sacerdotes, e os seus irmãos o rodeavam como uma coroa, como uma plantação de cedros no monte Líbano. | 13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén, |
| 14 Como as folhas de uma palmeira, todos os filhos de Aarão mantinham-se em volta dele em sua magnificência. | 14 és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben, |
| 15 A oblação do Senhor era apresentada pelas suas mãos diante do povo de Israel. Quando terminava o sacrifício no altar, a fim de enaltecer a oblação do rei Altíssimo, | 15 az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát. |
| 16 ele estendia a mão para a libação, e espargia o sangue da videira; | 16 Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből, |
| 17 derramava ao pé do altar um perfume divino para o príncipe Altíssimo. | 17 kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek. |
| 18 Então, os filhos de Aarão manifestavam-se com exclamações, e tocavam trombetas de metal batido; faziam ouvir grandes clamores para se fazerem lembrados diante de Deus. | 18 Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt. |
| 19 E todo o povo se comprimia em multidão, e caía com a face por terra, para adorar o Senhor, seu Deus, e dirigir preces ao Deus Todo-poderoso, o Altíssimo. | 19 Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez. |
| 20 Os cantores elevavam a voz, e do vasto edifício subia uma suave melodia. | 20 Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel. |
| 21 O povo orava ao Senhor, o Altíssimo, até que terminasse o culto do Senhor, e que as cerimônias tivessem fim, | 21 Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket. |
| 22 Então, descendo do altar, o sumo sacerdote elevava as mãos sobre todo o povo israelita, para render glória a Deus em alta voz, e para glorificá-lo em seu nome. | 22 Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen. |
| 23 E o povo repetia sua oração, querendo demonstrar o poder de Deus. | 23 Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását. |
| 24 E, agora, orai ao Deus de todas as coisas, que fez grandes coisas pela terra toda, que multiplicou nossos dias desde o seio materno, e usou de misericórdia para conosco. | 24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk: |
| 25 Que ele nos conceda a alegria do coração, e que a paz esteja com Israel agora e para sempre; | 25 adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre, |
| 26 para que Israel creia que a misericórdia de Deus está conosco, e que nos liberte quando chegar o dia. | 26 hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban! |
| 27 Há dois povos que minha alma abomina, e o terceiro, que aborreço, nem sequer é um povo: | 27 Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném: |
| 28 aqueles que vivem no monte Seir, os filisteus, e o povo insensato que habita em Siquém. | 28 akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik. |
| 29 Jesus, filho de Sirac de Jerusalém, escreveu neste livro uma doutrina de sabedoria e ciência, e derramou nele a sabedoria de seu coração. | 29 A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet. Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor, mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár. |
| 30 Feliz aquele que se entregar a essas boas palavras; aquele que as guardar no coração será sempre sábio; | |
| 31 pois, se ele as cumprir, será capaz de todas as coisas, porque a luz de Deus guiará os seus passos. | |
