Livre des Psaumes 74

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Méditation d’Asaf. Pourquoi, ô Dieu, ce rejet jusqu’au bout, cette colère contre les brebis de ton bercail?	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Souviens-toi de ta communauté, tu l’as acquise aux temps anciens, rachetée, pour qu’elle devienne ta propre tribu, avec le mont Sion où tu demeures.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Porte tes pas vers ces ruines sans espoir; l’ennemi a tout saccagé dans le sanctuaire.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 Ils ont poussé des hurlements dans ta tente, ils ont mis à l’entrée le drapeau étranger.	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 Ils ont tout abattu, tel un bûcheron dans un fourré.	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 Ils ont manié la hache, comme en forêt, abattu les portes, martelé les boiseries,	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 ils ont mis le feu à ton sanctuaire et profané le lieu où ton Nom demeure.	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 Ils disaient: “C’est le moment d’en finir avec eux”, et par tout le pays ils détruisaient les lieux sacrés.	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 Nous ne voyons plus rien, ni signes, ni prophètes, et personne parmi nous qui sache jusqu’à quand.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 Jusqu’à quand, ô Dieu, ces païens qui insultent? L’ennemi pourra-t-il sans fin mépriser ton nom?	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 Pourquoi retiens-tu ta main, l’as-tu prise dans ta ceinture?	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12 N’es-tu pas depuis toujours mon Dieu, mon Roi, toi qui donnes au pays ses délivrances?	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Tu avais eu la force pour fendre la mer et pour briser, sur les flots, les têtes des dragons;	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 car tu as fracassé les têtes du Monstre, tu l’as donné en pâture aux fossoyeurs des mers.	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 C’est toi qui fis jaillir la source et le torrent, c’est toi qui mis à sec des fleuves intarissables.	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 À toi le jour, à toi la nuit, les lois de la lumière et du soleil.	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 C’est toi qui as fixé à la terre ses limites, et qui lui as donné un été, un hiver.	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Pense au présent: l’ennemi insulte le Seigneur, un peuple de fous a méprisé ton Nom.	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 Ne livre pas à la bête l’âme qui te rend grâce, n’oublie pas, n’efface pas la vie de tes pauvres.	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Vois comme ils gardent ton alliance dans leurs repaires, dans les lieux de résistance.	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Que les opprimés ne reviennent pas humiliés, fais que le pauvre et le petit célèbrent ton nom.	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Lève-toi, ô Dieu, et prends en main ta cause; tout le jour on t’insulte, n’oublie pas ces fous.	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Entends tes adversaires et n’oublie pas, les cris de ceux qui t’en veulent vont toujours grandissant.	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!