Livre des Psaumes 44

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Au maître de chant. Des fils de Coré. Méditation.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Ô Dieu, nos oreilles l’ont entendu, nos pères nous l’ont raconté, ce que tu as fait de leur temps, de ta propre main: c’était dans les jours anciens.	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 Pour les installer, tu as déplanté des nations; tu les as mis au large en malmenant des peuples.	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 Ce n’est pas leur épée qui leur donna leur terre, ce n’est pas leur force qui les fit réussir. C’est ta main, c’est ton bras, c’est l’éclat de ta face, parce que tu les aimais.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 C’est toi, mon roi et mon Dieu, qui décides les victoires de Jacob.	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 Grâce à toi nous enfonçons l’adversaire, grâce à ton Nom nous piétinons celui d’en face.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 Je ne mettrai pas ma confiance dans mon arc, et ce n’est pas mon épée qui me sauvera.	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 Mais c’est toi qui nous sauves de l’adversaire, c’est toi qui mets l’ennemi en déroute.	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 Nous sommes prêts à te louer tous les jours, nous voulons célébrer à jamais ton Nom.	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 Pourtant tu nous as rejetés, couverts de honte et tu ne sors plus avec nos armées.	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 Tu nous fais reculer face à l’adversaire et nos ennemis pillent comme ils le veulent.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Tu as fait de nous des moutons d’abattoir, et tu nous as dispersés entre les nations.	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 Tu vends ton peuple à prix dérisoire sans rien gagner dans l’opération.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Tu nous couvres de honte devant nos voisins, les peuples tout autour en parlent et se moquent.	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 Tu fais de nous la fable des nations, à l’étranger on fait des gestes de mépris.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Tous les jours je porte mon humiliation. Je vais le visage couvert de honte	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 sous les cris d’insulte et les blasphèmes, et j’ai sous les yeux celui qui hait et se venge.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 Que de coups! et nous ne t’avions pas oublié, ni délaissé ton alliance,	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 nos cœurs ne s’étaient pas repris, nos pas n’avaient pas dévié de ta route.	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 Mais tu nous as écrasés au désert des serpents, tu as fait tomber sur nous l’obscurité.	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu et tendu nos mains vers un dieu étranger,	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 Dieu l’aurait vu, bien sûr, car il connaît les secrets du cœur.	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Mais c’est pour toi qu’on nous massacre tous les jours et qu’on nous traite comme moutons d’abattoir.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Réveille-toi, pourquoi dors-tu, Seigneur? Lève-toi, ne nous rejette pas jusqu’au bout.	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 Pourquoi cacher ta face? Oublies-tu notre misère et l’oppression?	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Nous nous traînons dans la poussière, non pas vivants mais rampant sur la terre.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
27 Debout, viens nous secourir, fais honneur à ta bonté et libère-nous.