Livre des Psaumes 137

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sur les bords des canaux de Babel nous venions nous asseoir et pleurer, nous souvenant de Sion.	1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2 Lorsque aux saules de la rive nous pendions nos cithares,	2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
3 nos vainqueurs nous demandaient de leur redire une chanson. Nos bourreaux réclamaient des chants joyeux: “Chantez-nous un cantique de Sion!”	3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.
4 Comment chanterions-nous un cantique du Seigneur sur une terre étrangère?	4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5 Que ma main droite se détache si je t’oublie, Jérusalem!	5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 Que ma langue se colle à mon palais si ton souvenir en moi se perd, si Jérusalem n’est plus en tête de mes joies.	6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
7 Souviens-toi, Seigneur, des fils d’Édom quand vint le jour de Jérusalem, et qu’ils disaient: “Mettez tout par terre! Que rien ne reste sur les fondations!”	7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«
8 Mais toi, Babel, tu seras dévastée, heureux celui qui te rendra cela même que tu nous as fait,	8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
9 heureux qui prendra tes enfants, à deux mains pour les briser sur le roc.	9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!